Az északi Benes-dekrétumok
2009.11.30. 05:14
Az északi Benes-dekrétumok
Nem sokkal azután, hogy kiköltöztünk és megvettük az itteni kocsinkat, elkezdtem árulni a neten a régit.
Gondoltam, egy apróhirdetést még megér a dolog, fussuk le ezt a kört.
A hirdetés feladása után nem sokkal kaptam egy telefont, hogy beszélek-e magyarul...?
Mondom, természetesen.Szó-szót követett, kiderült, hogy a hívó egy középkorú magyar férfi, valahonnan Dél-Svédországból, és a lappok kutatásával foglalkozik.Küldött is némi anyagot az eddigi munkájáról.
Mivel érdekesnek találom, és nem rég bukkantam rá a gépemen "takarításkor", igy hát el lehet olvasni, szerintem érdekes.
Lehet, hogy ezek a svédek sem voltak különbek, mint Magyarország drágalátos szomszédai úgy 60-80 évvel ezelőtt??Hát sose gondoltam volna...
Az eredeti szöveg:
György Horváth László
Az északi Benes-dekrétumok
(A nagypolitika boszorkánykonyhájában mérget kevernek. Jól összeállított recept szerint keverik a szert, hadd legyen hatása és mellékhatása egyaránt. Használ az a mérgkeverőknek, de árt a másik oldalnak; nagyon árt. Jaj a legyőzötteknek! Jaj a mellékhatással sújtottaknak! Hihetetlen, de a skandináv demokrácia keverte ki legelőször a kitelepítés intézményrendszerét a mai modern Európában.
A Benes-dekrétumok magyar földön az itt leirtaknál húsz évvel később, 1945-46-ban jelentek meg, mégis a hasonlóságukért, módszereikért, hatásaikért a Skandináv államokból az 1920-as évektől kezdődöen szimbólikusan ekként lehet fogalmazni:)
Csodaország
A számik földjét járom, ezt az óriási mesetájat, melynek minden röge, zuga egy-egy legenda születési forrása. Utitársammal, aki úgyszintén magyar fejeinket kapkodva ismerkedünk meg egy megdöbbentő igazsággal, a számik igazságával. Először csak egy érdekes hasonlat sejlik fel előttünk a történelem zuhatagából. Külső, és általában az őket elnyomó vagy a fölöttük számszerinti többséget képező nemzetek elnevezései a mérvadóak népek meghatározásánál. Így lett a számikból lapp, a bukovinai és moldvai székelyekből csángó. Az amerikai bennszülöttekből indián. Mi tagadás, azoknak az amerikai népeknek sem túl sok közük volt és van Indiához.
Isten különös kegyelme által a számik földjén taplatok az északi sarkkör tájékán. Utitársammal települések egész sorát járjuk végig, ahol érdeklődő szempárok kisérnek és fogadnak. A különös érdeklődés oka: még sohasem láttak élő magyar embert. Földjükre magyar ember még nem tette be a lábát. Természetesen nem zárhatják ki azt, hogy utazhatott itt magyar az Északi-sarokra, de az az egyszál autóúton, vagy mellettük a tengeren vagy fölöttük a levegőben történhetett. A tengeri út alatt a fjordokkal tűzdelt Norvégiát értem, Svédország, Finnország és Oroszország területeivel együtt. Mert ez északi négy országban éltek és élnek a számik. A volt Szovjetunió területére nem jutottam el, Finnországban csak ismerkedtem velük, Svédországban és Norvégiában megismertem őket, ezt a nagyon különös népet, melynek egyedüliként a világon a poklában nem kénes-tűz lobog, hanem a jég fagyaszt. Bár a volt Szovjetunióban Murmanszk környékén nagyobb területeik voltak, a szisztematikus kommunista asszimiláció áldaozatául esett e nép. Mindössze 2000 ember él számiként Oroszországban. Finnországban 6000, Svédországban 20.000, Norvégiában 40.000. Ezek a számok nem hitelesek. Ők maguk azt tartják, hogy 100-130 ezres a számi közösség, de még mai napig sem merik nyilván megvallani ezt. Hogy miért? Erre a későbbiekben… Olvassák!
Itt az élet ”közepe” a rénszarvas. Ma már a legmodernebb eszközökkel, motorosszánnal és helikopterrel is terelik
Nem ritka a svédül, norvégul vagy angolul megszólaló ember náluk. Elég turista keresi fel a sarkkört vagy az északi síparadicsomokat, ahol a hegyek süvegéről a legforróbb kánikulában sem olvad el a hó. Változatos színekben, de nem túl sokan angolok, hollandok, németek, litvánok, észtek, lettek. Ritkán egy-egy lengyel gékocsi is végigsuhan a terepen vagy megáll egy-egy kijelölt kempingben, üdülőhelyen. De a főútról nem térnek le. Bokatörő a próbálkozás. Én is napokig kényszerpihenőn voltam a rénszarvas-csapásos hegyek utáni gyaloglások okozta lábsérülésekkel. ”És hogy magyar?” csapták össze kezeiket, és majdnem megtapogattak minket. A legtöbben sohasem hallottak Magyarországról. Az idősek is csak egyszer, 1956-ban. A fiatalok, akik ma már iskolába járnak a tankönyvekből olvastak róla. Ne legyen hibájuk, hogy Magyarország fővárosát Bukarestben vagy Belgrádban vélik. Mi sem sokat tudunk róluk, legfennebb annyit, hogy lappok és Lapp-föld. (Ezután e közismert kefejezéseknél maradok) Mondhatni, hogy az északiak vagy skandinávok csángói, azaz kisebbsége. Földje ma hivatalosan a Lapp-föld, népe a lappok. A kisebbség kevés áldásával és sok-sok keresztjével a vállukon élő nemzetség, melynek emberi jogait én, az erdélyi magyar tökéletesen megértem. Engem sem anyakönyvezhettek magyarul születésemkor Erdélyben. Engem is román iskolába kényszerítettek…, de ott és akkor kommunizmus volt. A lappoknál ellenben demokrácia volt a neve a rendszernek, mely túltett a felvidékin, erdélyin vagy délvidékin azzal, hogy a sírfeliratokra sem engedte a neveiket felvésetni az anyanyelvükön. Érdekes, sőt csodabogárnak számítottunk magyarként, főleg erdélyi kissebbségi magyarként. Kézről-kézre adtak, és így eljutottunk a nemzetség vezetőihez. Ők már hallottak rólunk, magyarokról, sőt, nemzetközi kisebbségi konferenciákon részt is vettek magyarokkal együtt Boliviában vagy Olaszországban. Lehet, hogy egymás mellett ültek, lehet, hogy kezet is fogtak, de az angol nyelv leple alatt nem tudták pontosan azt, hogy ki a magyar. Csak annyit, hogy két erdélyi magyar is ott volt az egyik konferencián. Végül az egyre szélesedő ismeretségi körben eljutottunk a svédországi Tärnaby-be, (ejtsd: Ternabü) egy ízig vérig lelkes tanár házaspárhoz, Enokssonékhoz, akik kiejtették (bár nehezen) a Bartha nevet, megnevezve dr. Bartha István malmöi lakost, akivel rendezvényen találkoztak Lundban, mely településüktől több mint 1600 kilóméterre van északon.
Sigrid Stånberg iskolaigazgató Tärnabyben. Életét tette fel a számi gyermekek taníttatására, népe jogainak az elismerésére, fenntartására. A háttérben szimbólumállataik: a szarvas és a hal …, valamint a rovásírásunkhoz kisértetiesen hasonlító írásuk
Az idős házaspár nemcsak néptanítója volt nemzetségének, hanem nyelvőrzője, folkloristája, mese, ének, hagyománygyűjtője… mindenese. Hatvan évig tanítottak az iskolában hivatalosan svédül, ha inspekció volt. Mert az anyanyelvük oktatása csak az utolsó 10-15 évben valósulhatott meg, melyből ők már keveset tanítottak. Nyugdíjasok. Addig kötelező volt a lappok részére az adott ország nyelve. Ezért írtam azt, hogy ha inspekció, tanfelügyelő volt az iskolában, mert küldték a nyakukra elégszer őket…, de ha nem volt hivatalos kiküldött, akkor megtanították a svéd, norvég mellett a saját nyelvükre és írásukra a gyermekeket. Pedeig ez szigorúan tilos volt, sőt még otthon a családban is tiltották használatát. A templomban is csak évente egyszer lehetett saját nyelvű istentisztelet. Ezzel még a trianoni határokon kívül rekedt magyarokat is alulmulták. Nálunk legalább az istentiszteleten és otthon megmaradt az anyanyelv használata. A lappoknál nem. Hivatalosan arra tanították őket, hogy szégyen számiul, azaz lappul beszélni ha elkerülnek otthonról. A katonaságban sem derülhetett ki a lapp származás, a felsőbb iskolákban és munkahelyeken sem. Lapp névvel nem lehetett magas, fontos beosztásba kerülni. Így lett Kari-ból Karlsson, Eri-ből Eriksson. Ismerős? Erdélyben Szabóból Sabắu, Demeterből Dumitriu, Kissből Chisu. Felvidéken Nagyova, Kissova, Andrásovszki stb. És amikor mindezeket Trianon összefüggésébe megemlegettem a ternabyi iskolaigazgatónak, Sigrid Stånberg asszonynak, akkor a fejéhez kapott. Mintegy delejütés futott át rajta a felismerés: őket is Trianon után telepítették ki a lakhelyükről. A nagyszülei hajdani elbeszéléséből hallotta először a tényt. Az északi számikat (lappokat) lehozták erőszakkal a hegyvidékről, és rátelepítették a déli számikra csordáikkal együtt. Mindez 1920 és 1927 között történt. Messze felnyúlt a Svédországban nem is létező első világháború és Trianon keze észak felé. Csak éppen a történelemben nem így említették. Pedig minden bizonnyal a háború által nem érintett svéd politikusok az európai társaiktól és a mi csúfos megaláztatásunkból tanultak. Az iskolaigazgatónőt, aki a számi nép zászlóvivője, számos tanulmány írója, úgy megérintette Trianon hatásának a lehetséges felgyűrűzése Lappföldig, hogy azonnal elhatározta, utána néz, és nemzetközi kisebbségi konferenciákon előadásokat is tart e témáról. Ennél több is született. Iskolájának támogatását felajánlotta egy erdélyi vagy kárpátaljai magyar, kisebbségi testvériskolának, amellyel kapcsolatot létesíthetnének…?
Az 1920-as évek előtt négy lapp nemzetség élt észak-Európában. A keleti számik Oroszország és Finnország területén, az északi számik Finnorszság, Svédország és Norvégia területén, a lulle számik Svédország területén, míg a déli számik Svédországban és Norvégiában. Külön határaikat nem említem, ugyanis a számik vándornép volt, akik rénszarvasaikkal bárhol, bármikor átléphették azokat.
Hatalmas csordákat legeltettek télen és nyáron egyaránt. A csordák tápláléka érdekében állandó mozgásban éltek. Nem volt állandó lakhelyük, hanem vándorló-nomád életmódot folytattak. Nemcsak a munkájuk által voltak a szarvasokra utalva, hanem legendai eredetüket is közösnek tudják velük. Hagyományos táplálékaik között nem szerepel a zöldség, gyümölcs. Táplálékukat is a szarvas biztositja. Tejet, húst ad nekik. A meleget is az biztositja számukra. A bőréből ruhákat, bocskorszerű csizmákat készítenek. Az állatról lenyúzott bőrt a patakba teszik ázni. Addig tartják ott, amíg a szőr lemállik róla. Azután a napon megszárítják. Szükségszerűen cserzik is. Azt, amit kint használnak esőben. Lábbelinek a szarvas patáit, azaz lábbőrét használták. A lefejtett bőrt kitoldották szükség szerint valamint talpat varrtak rá. A gyermekbölcsők is rénszarvasbőrből készültek. Kikészített szarvasbőrrel bélelték a sátraikat is. Fekvőhelyük is szarvasbőrből készült. A legfontosabb használati eszközeik is: szánokra felmálházható szállításra alkalmas zsákok, hátizsákok. Ruháik alapanyagát is a rénszarvas adta, amelynek még az inait is felhasználták megszárítva varrócérna gyanánt. A csontjából munkaeszközöket és luxuscikkeket állítottak elő. Egyéb alapanyagaik is természetes anyagok voltak. Gyapjú, fémszál, fa(háncs) és más állati bőrök is.
A mitológiájukban a rénszarvasnak égi az eredete
Életvitelük a vándorlás volt, melyet a politikai-földrajzi határok sem tudtak megakadályozni. A Szovjetúnióból is átjártak a szarvasaikkal a határon. A legnehezebb hitleri korban is, amikor Norvégiát megszállták a németek, átléptek a határokon. Tudomásul vették a katonák az érkezésüket vagy távozásukat, és szemet hunytak fölötte. Különben katonának a saját országaikban csak az utóbbi néhány évben hívták be őket. Aki rénszarvast tartott az mentes volt régen a katonaság alól. Alkoholt ritkán, csak sátoros ünnepek alatt isznak. A mai boltjaikban sem árulnak italt. A 2/8 százalékos gyenge sört is csak délután 6-ig árulják Norvégiában. Az ünnepi pálinkájukat titokban, de külön ezt végző emberek főzik és csakis krumpliból. Ha valaki ma italozni szeretne, akkor a legközelebbi benzinkútnál rendelhet pálinkát, bort, melyet Svédország délebbi részéről odaszállítanak neki busás áron és hosszú idő alatt.
Szokások, hagyományok
Ma már a gyermekek ismét népviseletben. Ebben konfirmálnak
Vallásuk a mai államvallás Finnországban, Svédországban és Norvégiában. Luther szerinti evangélikus. A 16. században lettek keresztyének. Azelőtt természetimádók voltak. Papjaik a sámánok. Fő áldozatuk pedig a rénszarvas. A hal és a madár is szimbólumuk volt. Sámánénekeiket, melyeknek használatát tiltották, dobok kíséretében énekelték. Kőbe vésett emlékekik maradtak fent. Énekeik a jojkák. Szöveg nélkül torokból éneklik őket. Az általunk ismert jodlizáshoz hasonlítanak. Sirató és vidám változatai vannak. Már 1913-ban fonográfra rögzítette őket Karl Tirén vasúti mérnök, amikor vasútat építettek a területükön. Nemrég egyéb anyagokkal együtt a Svéd nemzeti Múzeumból előkerültek e dalok. A Stockholmi Musikmuseet kiadta az eredeti hanganyagokat 2003-ban. Vezetőik vallási vezetők voltak a törzsek szövetségében. Ős Matterja (atya) és Matterkka-tól(anya) származtatják magukat. A jövendőt ismerő gyógyítójuk a Nojd vagy Sáman volt. Hatalmas vízzel telt rézedénybe jósolt, gyógyított. Általában vagy egy szent hegyen vagy egy szent tó, folyó közepén egy szigeten. Szent napjuk a csütörtök volt. Ennek következő a története a svédországi déli számik szerint:
”Messze a magas havasról leérkezett egy folyó-völgyébe, az alföldre a sámán, ahol rézbánya volt. Az ötvös mesterrel hatalmas rézteknőt szerződött meg. A mester elvállata az elkészítését, de nem értette, hogy hogyan szállítja majd fel a hegyre a teknőt a szent ember.
- Ne törödj vele – bíztatta a sámán. – Csak készítsd el. Majd elkerül a rendeltetési helyére.
Megállapodtak. A mester elkészítette a mázsás teknőt, mely az első csütörtökön megmozdult. A második csütörtökön kissé felemelkedett a levegőbe, és lebegni kezdett ott. A harmadik csütörtökön pedig felrepült a havasra.”
Még emlékeznek az öregek a rézteknőre, mely életeket mentett.
Ma az ünnepük a vasárnap. Ha lehet akkor pihennek. A rénszarvascsordákat sem bocsátják a legelőkre. Egyébként a rénszarvas mozgásától függ az esketés, keresztelés és temetés. Annál a templomnál tartják azokat, melynek közelébe érnek a csordával. Magam is részt vettem egy keddi esketésen a tärnaby-i templomban. A legfontosabb ünnep ma a karácsony első napja. Akkor mindenki ünnepel. Sajnos saját papjuk nincsen csak egy. Ő végigjárja a lapp gyülekezeteket, de egy évben csak egyszer jut el egy helyre. Számi nyelven folyik ilyenkor az istentisztelet. Egyébként az adott ország nyelvén vasárnaponként vagy más alkalmakon. Finnül, norvégul vagy svédül.
Anna Kråik népdalénekes jojkázik. A színpadon sem tagadja meg eredetét
Erkölcseik tiszták. A hit, a hagyomány, a tél és az annak megfelelő ruházat megakadályozta náluk a bokor alatti bujálkodást. Az esketést akkor tartották, amikor elértek egy templomhoz. Ha útközben a saját vándorló papjukkal találkoztak, akkor sátort készítettek, és abban esküdtek meg. A lány csak asszonyként léphetett be a fiú sátrába. Az apa állította össze a saját lánya stafirungját. Ha több lányának is szarvast tudott adni, akkor a szarvasokat jellel látták el. Az egyik lánynak egyféle, a másiknak másféle jel jutott. Ezekből a jelekből később a nemzetségeket is meg lehetett különböztetni. Ma e jelek igen fontos segítségei a lapp-kutatóknak. A szülés a sátorban zajlott le, ha éppen nem vándoroltak. Ha igen, akkor minden ceremónia nélkül a fenyőfa alatt hozták a bábák segédletével magzataikat az asszonyok a világra. A bábák a saját idősebb, tapasztaltabb asszonyaik voltak. Családi segítség.
Keresztelni akkor kereszteltek, amikor egy templom közelébe értek. A temetési szokásaikat is a csorda szállása határozta meg. Ha télen meghalt valaki, akkor a vadállatoktól tartva a halottat vagy sziklarepedésbe, vagy egy tó közepére kövek alá rejtették el. Tavasszal, amikor kiengedett a föld annyira, hogy sírvermet lehessen ásni benne utána mentek, és egy rénszarvasbőrzsákba leszállították a holttestet a nemzetséghez. Egy templom közelében pedig eltemették. Egyszerű kő került a hant fölé. A válás ismeretlen volt régen Lappföldön.
A kiteplepítések
1914-1927-ig zajlottak Svédországban. Az északi lappokat erőszakkal beköltöztették a déli lappok földjeire és letelepítették őket. Magyarul rátelepítették a déli lappokra, akiknem már volt bizonyos közigazgatásuk, és az azokhoz tartozó egynémely épületközpontjuk. Téli szállásuk is volt, épített (fa)házakkal együtt. Ezeket a sebeket a mai napig sem tudta kiheverni a majdnem azonos kultúrájú, de nyelvében különböző két számi nemzet(ség). Az északiaknak több volt a szarvasuk, és ezekkel együtt szállást kellett adjanak nekik a keletiek. Felállították az északiak a sátraikat a keletiek területére, és lassan kiszorították őket otthonaikból. Országukat egységesen LAPPONIÁNK nevezték el. Romániában így is tanították az 1930-as évekeben az iskolákban a históriájukat és külön térkép jelölte Lappóniát. A svéd, a norvég, a finn, de főleg az orosz-szovjet hatóságok igyekeztek leseperni térképeikről és népeik közül e nemzetségeket. Az Uppsalai Egyetem is vizsgálta antropológiailag a lappokat, melyből falcs végkövetkeztetésekre (is) jutottak: nem egyenértékűek a lappok az egyéb lakossággal. Komoly felméréseket végeztek rajtuk, mely megállapította az alacsonyabbságukat, a végtagjaik, így a fejük térfogatának a kisebbségét. Még a nemiszerveiket is lemérték. A felmérések végeredményeképpen arra a megállapodásra jutottak, hogy a számik alacsonyabb rendű népek, akikre nem vonatkoztathatóak az általános szabályok. Az iskolaidejüket (kapacitás hiányában) lecsökkentették, azon belül a tanulóórák számát is, és hosszabb vakációkat, tanszüneteket rendeltek el a lappoknak. Arra hivatkoztak, hogy a fej-térfogatuk kisebb mint egy átlag más emberé, tehát az agytérfogatuk is szűkebb. Ezért igyekeztek elkeverni, beolvasztani őket. Ez már az összes vizsgált lappra vonatkozott. Neveiket: SAKKA, JAITA, OMMA stb. átírták svédre, norvégra. Nagyobb településeiket vízzel árasztották el völgyzáró gátakat építve föléjük. Csak 1980-ban volt az első tüntetés ezek ellen Oslóban. Norvégiában néhány lapp falu esett volna áldozatául a tervezett völgygátnak. Ekkor szólalt meg először a lapp hivatalos tiltakozás. Ezután már hamar lekörözték Romániát, Felvidéket. Nálunk, Erdélyben a kommunizmus széteséséig nem hallatthatták hivatalosan hangjukat a Bözödújfalut védelmezők. Az Erdőszentgyörgy melletti Bözödújfalunak is az lett a sorsa Ceaușescu alatt: elárasztották vízzel templomostól, iskolástól.
Lappföld ma
Területeik óriásiak. Ami nálunk 10 kilóméter az náluk 100. Balatonnyi tengerszem- Szent Anna tavuk van hihetetlen magasságban. Tiszányi folyók, Marosnyi patakok, pisztrángos tekerő-patakok, sziklákat zúzó vízesések, fekete pillangók, júliusi szűzfehér hó. (Júliusban hiába vártuk az éjszakát. Így éjjel kettőkor napsugárban indultunk el horgászni. A tél az ellenkezője.) Az erdők aljnövényzete: vörös moha. Szabadon él itt a szarvasok mellett annak ellensége is, a farkas. Ezért a védő kutyák, melyek nem hasonlítanak szokásaikban a Svédországban és Norvégiában emberhez szelidített testvéreikhez. A sátraiknak az őseik rendelés nyomán nem szedik fel a fa-állványzatát akkor, amikor továbbállnak csak a bélelő anyagát, azért mert ha utánuk más fáradt csorda, vagy vándor érkezik ne kelljen azt vágnia, felállítania. (Sátraik kísértetiesen hasonlítanak a mi jurtáinkra.) Munka és munkahely kevés akad. A rénszarvastenyésztésen kívül az erdőgazdaság, halászat, turizmus a meghatározók. Gyárak, üzemek nicsenek a területen. Sajátos a sportolási lehetőség. A téli sportolók mindegyike itt edz, vagy éppen ide való.
A fiatalok ismét kezdik felvenni a saját neveiket. Visszaöltöztek a sifonok, szekrények mélyében eddeig elrejtve őrzött népi ruháikba. Ismét terítékre kerül a kézművesség, ruhavarrás, kékfestés. Templomokba, esküvőkre kimondottan népviseletbe járnak. Fiatal klubok, egyesületek látnak napvilágot. Így alkalom van az ismerkedésre, melyekből ismét vegytiszta házasságok származnak. Ma már gyermekeiket is merik saját iskolába, ovódába adni. Ilyen a TÄRNABY-i ISKOLA is, amelyik egy emeletes, de lifttel és a svéd kényelem minden áldásával ellátott. Ma a svéd és a norvég állam teljes jogaiba visszahelyezte az oktatást, lappjainak sorsát. Az iskolába 17 gyerek jár, és az idéntől ovódával is gyarapodik. Ez az iskola Hemavannal együtt, ugymint a két település evangélikus gyülekezete, és maga az önkormányzat felhívással fordul egy hasonló méretű erdélyi, vagy kárpátaljai kisebbségi magyar faluhoz, településhez, és felajánlja testvéri kapcsolatát. Bár a távolság 3000 kilóméter, a kisebbségi sors, a gondok közössége legyőz(heti!?) azt, és egymásra találhat két közösség, melynek a lapp vagy számi tagjai 900-an vannak. Az iskolai 17 gyermekszám senkit se lepjen meg, ugyanis ezelőtt néhány évvel még tilos volt az anyanyelven való megszólalás. Ha két gyerek az iskolában véletlenül saját nyelvén szólt egymáshoz, akkor körmöst kapott érte. Ha valamely falut, gyülekezetet, iskolát érdekel(ne) a távoli testvéri kinyújtott jobb, akkor ők szeretettel várják a jelentkezést. A későbbi kapcsolat angol nyelven valósulhat meg.
(A számik kultúrájának a leghitelesebb tárgyi dokumentumait RÁCZ ISTVÁN magyar hazánkfia készítette el a világnak egy hihetetlenül gazdag fotóalbum által.
Samsik Kultur Og
Folkekunst
J. W. Coppelens Forlag A. S.
1972 Oslo
1972 Helsingfors)
A fénykép éjjel 1 órakor készült ragyogó napsütésben. Ezért tettem ki a gépemre a digitális dátumot
Kapcsolat:
E-cím gyhl37(kukac)gmail.com
Írjanak!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://eszakonelunk.blog.hu/api/trackback/id/tr451562333
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Nuestra fuente 2017.12.11. 20:37:30
Szőkítés - Fodrász Blog
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
misc · http://misc.blog.hu 2010.03.14. 16:26:41
ma viszont a lappok a világ talán legjobban védett kisebbsége.. hatalmas pénzeket kapnak a svéd kormányzattól, hogy megőrizzék a kultúrájukat.
ezzel együtt sztem a lapp közösség lassan asszimilálódik, igazi lapp faluk nem nagyon vannak már.. végülis érthető. ha délen a világ egyik legkényelmesebb jóléti állama vár, akkor minek fagyoskodva rénszarvasokat kergetni fenn az északi sarkkörnél?
ezzel együtt sztem a lapp közösség lassan asszimilálódik, igazi lapp faluk nem nagyon vannak már.. végülis érthető. ha délen a világ egyik legkényelmesebb jóléti állama vár, akkor minek fagyoskodva rénszarvasokat kergetni fenn az északi sarkkörnél?
Marr 2010.09.04. 09:59:46
ez svéd töriből tananyag... ahogy az is, hogy most próbálnak kompenzálni (késő).