Szóval, álljon itt egy kis összefoglaló a február hónapról.

 

Szánkópróba

 

Január vége felé ide is megérkezett a tél (kissé röhejes hogy odahaza valszeg keményebb volt).Így kipróbálhattuk Orsi új szánkóját.A tesztvezetés megvolt még idebent a lakásban az ünnep után, alig tudtuk levakarni öt róla.Kapott még szép új "sí"overallt is, büszkén feszített és grimaszolt benne.

 

Óvoda

 

Február elején megkaptuk az értesítést, hogy a hónap végén az utolsó 7en vihetjük a gyereket az oviba.Szerencsére pot oda sorolták be, ahova szerettük volna.(Itt nincs olyan, hogy oda adom be, ahová akarom, mondjuk egy jobb óvodába, és vállalom akár az esetleges többletköltséget is.Csak a lakóhelyileg illetékes helyekre lehet beíratni.)Az első nap csak egy órát voltunk, a másodikon kettőt, de már az óvónéni foglalkozott vele.A negyedik napon szinte élesben ment már a dolog, nem maradtuk mellette, még csak másik szobában sem, ha netán baj lenne.A hét péntekén meg alig akart hazajönni... :D Meglátta az anyját, puszi, majd indult vissza játszani.

Érdekes módszert alkalmaznak, vannak különböző csoportok, de benne a kölkek életkora teljesen vegyes, 2-6 év között.

Orsi a legfiatalabb, legalább is a falon lógó születésnapos tabló alapján.

Amint jobban lesz csórikám, visszük ismét, most 7vg-n 38-40 fokos láza volt...

Készült néhány kép is, már korábban kiraktam a baba-mappába.

 

Torekallberget

 

Jártunk kicsit kirándulni is, egyrészről itt a közelben lévő dombtetőn van egy olyan tanösvén-skanzen-állatkert féle, főleg gyerekeknek.Voltunk már nyár végén is, de akkor már zárva volt az állatos rész.Most megnéztük a jószágokat is, Orsi-baba persze szánkóval jött, mert nehogy már ne...Nagyon szép idő volt, kint volt mindenféle háziállat, alig tudtuk a lányt elrángatni helyenként.Az épületekbe nem mentünk be, pedig biztos van belül is sok érdekesség.De lehet menni még oda, legalább lesz indok.Vannak műhelyfélék, meg pékbolt is, és asszem mintha nyáron napközis táborként is funkcionálna a hely.

 

Vadászat a kastélyparkban

 

Illetve eljutottam a Tulgrann-kastélyhoz is, ide már csak egymagam, mert elég jó hideg volt, a csajok nem jöttek.Sajnos én is szokás szerint jó későn érkeztem, megint csak szürkületbe hajlóan.Azért sétáltam kicsit, körbejártam az épületet, meg a vízparti részt.Ez az épület is az uralkodói család tulajdona, nyári kastélynak használták korábban.A partja egy alaposan benyúló öböl legvégén van, de innen már ki lehet hajózni a nemzetközi vizekre is.A jégre papírkutya voltam kimenni, túl peches ember vagyok én ahhoz, megénekelték ez már régen is...Pedig lehetett volna néhány képet lőni.Na de majd talán nyáron, úgyis akkor adja ki igazán.Van  japán és angol kert is meg egy Orangeriet nevű, talán narancsliget (?).Télen nincs nyitva, de nyáron van idegenvezetés, be is fogunk majd menni.

Igencsak estébe hajlott már a nap, mikor a kocsi kormányrúdját hazafelé irányba állítottam.Valami belső érzés hatására csak éppen csordogálva, lámpát lekapcsolva (na jó, akis fény világított, azt nem lehet csak motorlekapcsolással elzárni) gurulgattam.Meg is lett az eredmény, épp csak elhagytam a kastélykertet, mikor átugrott az úton egy majd még egy, majd megint, összesen vagy 6-7 szarvas!Hoppá, fényképező előránt, csőre tölt, gyerünk utánuk.Egy kis útelágazódáshoz érkeztem, ami visszament az kastélyi uradalom felé.Szépen követtem őket, nem akartam megijeszteni.Aztán bedobiztak a vadak egy kerítésen keresztül valami privát területre, de volt ott a telekkel párhuzamosan egy út, viszont behajtani tilos volt az elején.Hát mondom magamban le van ejtve, én bizony bemegyek.A szarvasok korábbi vigyora az arcukra fagyott - Afrancba, ez csak jön utánunk. :) Nem sokat gurultam, mire elérkeztem egy kikötő-szerű helyre.De a szarvasoknak is véget ért a zárt terület.Na azt a kétségbe-esést látni kellett volna.Viszont mivel nem léptem fel fenyegetőleg, szépen ismét kerítést mászva sorban megpattantak a területről, szerencsémre mindegyiknek pont előttem kellett áthaladnia.Készültek képek is, sajnos a sötétség miatt, még az egekbe tolt ISO mellett is több másodperces záridők keletkeztek, így mindegyik bemozdult.Bár végül is rá lehet fogni, hogy direkt ilyen a képek stílusa, úgyhogy ezt is teszem... :D Olyan rénszarvas-formájú, méretű élőlények voltak, de semmiképp sem azok; olyanok csak fent Lappföldön vannak.Talán a dámvad lehetne a megfelelő besorolás, de annak meg szerintem kicsi.Persze, ki tudja, lehet hogy még csak gyerekek, kamaszok voltak ezek...bár a kanoknak csodás, kifejlett agancsuk volt.Ebből is látszik, hogy nem vagyok egy Brehm-állathatározó, még kicsit sem... Még odafelé a bekötőúton elibém akadt egy ró is (nem becézem én ezeket...), itt bár világos volt még valamennyire, de sajnos messze volt, csak nagyon kicsiben látszik.Illetve már hazafelé tartottamban az út mellett egy erdős rész szélén szintén találkoztam szarvasokkal.Ahogy megálltam fotózni, betakarodtak a fák közé.Nagy bátor banda, nemhiába. Nahát, ez volt az én vadászatom, de megnyugtatok mindenkit, garantáltan semmilyen állat nem sérült meg. Most olvasom, hogy van még az országban a szarvasokon kívül medve, farkas, rozsoma (ide meg a többesszám a fölösleges) és hiúz is.Na majd legközelebb olyat is "lövök" a tás meg a liba mellé... :-)