Az előzmények

96-ban és 2000-ben előjöttek bizonyos betegségek rajtam, amit az orvosok a herpes vírussal hoztak összefüggésbe.2000 után maradandó szédülés és közepes halláskárosodásom lett.Ahogy teltek az évek, sajnos a süketség kezdett elhatalmasodni rajtam.Mikor kiköltöztünk Svédországba, az első télen hónapokig semmit sem hallottam.Ez akkor még nagyon új volt számomra.Nagyban köszönhető volt ez az kintii időjárásnak, a hosszú, hideg, szeles télnek(amit egyébként én nem bántam, a fülemet leszámítva) ; illetve az középületeken belül majdnem mindenhol állandóan használt klímaberendezéseknek is.Szinte csak írásban tudtam kommunikálni, illetve szájról olvasni nagyon gyengén.És azt is csak magyarul.Ami egy idegen országban nem igazán előnyös. Igy sajnos a nyelvi fejlődésem is megrekedt, nem tudtam járni a nyelviskolába.Mikor nyaranként otthon jártunk Magyarországon, akkor valamennyire kinyílt a fülem, ha jó meleg volt, és valameddig hallottam vele, még akár hallókészülék nélkül is.De amint visszautaztunk északra, általában pár hét-hónap után erősen romlani kezdett.Úgy tudnám számokban kifejezni, hogy a bal fülem az egészségeshez képest olyan 2-3%-on üzemelt (gyakorlatilag megszűnt működni), a jobb pedig olyan 15-40%-on, a hőmérséklettől függően.A Luleå-i kórházban nagyon lelkesen kezdtek velem foglalkozni, láthatóan egy érdekes, megoldásra váró esetként kezeltek.Találkoztam a kórház segítségével mindenféle specialistával, szakorvossal, kutatóval, ugyanúgy mint annó még Magyarországon is, de nem tudott senki újat mondani, megoldást hozni.Kaptam a jobb fülembe egy erősebb hallókészüléket, de a bal az továbbra is reménytelen volt.

Cochleáris implantáció


Miután leköltöztünk Stoki mellé, itt is folytatódott a megoldáskeresés, a Karolinska kórház segítségével.Itt is nagyon komolyan foglalkoztak velem, rengetegféle konzultációra kellett járnom: orvosokhoz, kurátorhoz, hallásvizsgálatokra, gyógypedagógushoz; mondhatni, kiemelten kezelték a problémámat.Mivel a hallásom továbbra is rosszabbodott illetve legjobb esetben is csak stagnált, ezért már néhány hónap után körvonalazódott, hogy egy fülbe épített hallókészülék, ún. kokleáris implantátum (továbbiakban CI) hozhat eredményt.Igen ám, csak egy ilyen műtét nem két fillér; kérdéses, hogy szánnak-e rám ennyit; főleg úgy, hogy még csak állampolgár sem vagyok idekint.Illetve mint mindenre, ezekre a műtétekre is várólista van, ki tudja, hogy mikor kerülhetek sorra. Ez kb. 2011 vége felé volt.Én úgy voltam vele, hogy kötelességtudatból elmegyek mindenhova, ahová hívnak; de igazából nem bíztam benne, hogy bármilyen javulás részese lehetek.A CI-ben sem bíztam, jórészt az ára miatt, másrészt mert mondták, ha az eltelt évek alatt meszesedés indult a fülben, akkor reménytelenné válik a helyzet, nem tudják bevezetni az elektródát.Idén év elején jött a hír, hogy részükről mehet a CI-műtét, és hogy én szeretném-e, vállalom-e?Huhh...Mondták, hogy nincs különösebb kockázata, maximum ami a mélyaltatásból adódik; felnyitják, belenéznek, ha nincs meszesedés, megcsinálják, ha van, akkor visszavarrják implantátum nélkül és ennyi.Rövid gondolkodás után egymás kezébe csaptunk a dokival.Természetesen csakis a bal fülemet voltam hajlandó rászánni, mondván annak már úgy is mindegy.Viszont egy vizsgálat kimutatta, hogy jó esélyeim lehetnek, mert a fül nincs teljesen elhalva, elektromos jel stimulálásával a dobhártyán keresztül hallottam hangokat vele.Ezek persze nem beszédhangok voltak, csak pittyegés-szerű rövid zajok de meg tudtam számolni minden esetben, hogy hány ilyen kis jelzés érkezett a fülbe.Ez nem várt módon jó eredménynek számított.

Május végére kaptam az első időpontot, de sajnos egy rutinvizsgálat kimutatta, hogy rosszak a máj-értékeim, így csúszik a dolog.Mielőtt valaki a piálásra gondolna: kb egy üveg bor egy év alatt fogy el, a sört azt utálom, a hp meg az Unikum meg csak eseménykor vagy baráti összejövetelekkor kerül elő, évente kb. kétszer, akkor is csak minimálisan.Szóval az én alkoholizmusomtól be is dőlhetne akár az egész iparág.És mégis egy ilyen dolog akadályozott.

Augusztus végén, mikor visszaértünk a nyaralásból, várt a levél, hogy már meg kellett volna jelennem az újabb időpontra a műtétre.Hurrá.Mondtuk, hogy szorri, de nyaralni voltunk, és ezt még jelezni is akartuk júliusban, de  nem vette fel senki a telefont napokig - akkor ők voltak szabadságon.Végül október másodika mindenkinek jó volt, mint dátum.

A műtét előtt

Egész nyugodt voltam a műtét előtti napokat, heteket illetően; a májusi dátum előtt viszont rengeteget szorongtam és borús volt a hangulatom.Ott akkor csak az utolsó héten derült ki, hogy nem lesz operáció és ez még egy jó nagyot lökött a rossz kedvemen.Most egészen pár nappal ezelőttig nem is gondoltam az egészre, szinte csak az utolsó este kezdett kicsit kijönni rajtam az idegesség.Nem magától a vágástól féltem, hanem az altatás körüli helyzettől.Mióta megtudtam, hogy egy csövet dugnak le ilyenkor az ember torkán, meg hogy mindenféle kábító hatású eszközöket vetnek be a műtét előtt, azóta folyamatosan nőtt bennem a félsz.Ugyanis az eddigi tapaszalataim alapján ezek nem szoktak működni, legalább is nálam.Nem akarom részletezni, (pedig némelyik alkalom már burleszkbe hajlott..) több esetben is kudarcot vallott mindenféle ilyen próbálkozás az utóbbi években.Hiába hajtogatta szegény nejem, hogy ez nem csak egy kivizsgálás, itt ezt erősen komolyan veszik, nem egy injekciótol vagy tablettától függ a dolog, de nem lett nagyobb a bizalmam.Már-már vizionáltam magamban, hogy fogok fuldokolni attól a rohadék csőtől, meg gáztól, hogy fog majd 15 ember próbálni lefogni és mekkora balhé lesz az egészből, mert esetleg csinálok egy csilliárd korona kárt a műtőben....És mit ad isten, már megint igazam lett.De ne menjünk ennyire előre.Hétfő reggel kellett megjelennem, elintéztünk mindenféle papírmunkát és az utolsó, műtét előtti konzultációkat, majd nagy meglepetésre hazazavartak minket.Úgy látszik itt is érezteti hatását a válság; nem tartottak bent, mondván ha csak lehet ne foglaljam feleslegesen a kórházi ágyat.Végül is érthető, de ezt miért nem írták rá már a behívópapírra, akkor még nem tudták?Na mindegy, nem voltam dühös, sőt kifejezetten örültem neki.Másnap reggel megint menni kellett, ekkor már nem volt visszaút.A kijelölt osztályon átöltözés, be az ágyba, várni a műtét kezdetét.Olyan 12 körülre ígérték, volt még pár óra odáig.Akkor már eléggé gyomorideges voltam.Kaptam infúziót is, örültem neki nagyon.Meg még pár egyéb szúrást, azoknak szintúgy.Aztán csak eljött az idő, elkezdtek húzni a gurulós ágyon mindenféle, hosszú folyosókon, liften, átjárókon keresztül.Persze egyre rosszabbul voltam, mint a marha akit a vágóhíd felé terelnek.Egyszer csak egy helységben találtam magam, amiről az ágyon fekve azt gondoltam, egy ufó belseje.Ez volt a műtő.Egészen döbbenetesen nézett ki, iszonyat steril és félelmetes volt az egész, sose láttam ehhez fogható helyet.Mindenféle lehetetlen alakú kinyúló tárgyak, amiről még sejtésem sem volt, hogy mire lehet használni.(Így utólag nagyon megnézném még egyszer, főleg úgy, hogy nem én vagyok a hentesmunka alanya...).Olyan nagyon sok időm nem is volt nézelődni, mert át kellett szállnom a gurulós ágyról egy sokkal kisebb alkalmatosságra.Inkább asztalnak lehetne mondani.A cinkes az volt, hogy majdnem túl rövid és keskeny volt ez a műtőasztal; mondta is a doki, aki operált, hogy nincsenek berendezkedve ekkora darab emberekre...És akkor egyszer csak hozták azt a rohadék csövet.Akkor még nem kellett lenyelni csak szívni belőle a zokszigént. Nahát itt volt a baj, hogy a bevezető háromszög-alakú nyílás túl kicsi volt, bár lehet csak a Marosán elvtárs féle-poén játszott itt is ("nem a zsömle kicsi, hanem a pofátok nagy...").Vagyis ha rendesen beleszívtam az arcomra tett csőbe, akkor a benne lévő gumibetét összeszottyadt az orrom előtt és elzárta a cső keresztmetszetét.Hiába na, nagydarab ember, nagy tüdőbe sok levegőt tud szívni.Időnként erőszakkal eltoltam a csövet a képem elől.A második-harmadik alkalommal kétségbeesve jeleztem, hogy ez így nem lesz jó.Kicsit tanakodtak, de csak erősködtek, hogy márpedig ennek így kell működnie.3-4 ilyen de nem-de igen-de nem párbaj után majdnem ott tartottam, hogy felkelek, itt hagyom a rákba ezt az egész kócerájt és hazamegyek.Addigra már bent volt valamennyi oxigén a tüdőmben, olyan érzést okozva, mintha szép lassan készülne rám ülni egy elefánt.Az mentette meg az egész helyzetet, hogy az utolsó alkalomnál valahogy máshogy került a számra ez a háromszög, valahogy akkorra éreztem rá, hogyan is kéne használni, és egy idő után elég volt a bejutott gáz, majd pár másodperc és ...filmszakadás.

Túléltem

Arra ébredtem, hogy mindenféle vezetékek, csövek lógnak ki belőlem, és tiszta hülye vagyok az altatótól, nyugtatótól, alig látok valamit, kb mintha berúgtam volna, és a fél fejem be van kötve. Sajnos rettenetes pocsék beteg vagyok, semmilyen kellemetlenséget nem tudok elviselni.Ekkor is, még kábán próbáltam lefejteni a sok vackot magamról.De figyeltek körülöttem is, és igyekeztek ebben meggátolni. Azért egy idő után én is kezdtem megnyugodni, mikor tisztult a fejem.Ekkor még a műtőben voltam, de valahova félretolva, felügyelet alatt az ébredés idejére.Az is segített, hogy egész hamar elkezdtek egy csomó mindent lekötni rólam, majd valamennyi várakozás után visszatoltak az osztályra egy másik kórterembe.Ekkorra már semmi nem volt rajtam a csövekből, csak egy akkora gézcsomó a fejemen, mint kb a római pápának a fejdísze.Fájdalmaim erősek voltak, de kaptam rá gyógyszert, az egész viszonylag kezelhető mértékű maradt, még az esti Bajnokok Ligája meccset is meg tudtam nézni a kórtermi tévén. Hébe-hóba már felállni is sikerült, majd sétálgatni a meccs alatt, egészen valószerűtlenül jól javultam.Az éjszaka is jól telt, tudtam aludni is valamennyit szintén a tabletták segítségével.Másnap reggeli után kiszedték a csapokat a vénámból, levágták a turbánt is, kicserélve egy sokkal kisebbre.A doki is megnyugtatott, hogy jól sikerült a műtét, erre ráerősített egy gyors rutinröntgen is és nemsokára már úton voltunk hazafelé az autópályán.Itt is látszik, hogy idekint nem vacakolnak sokat a beteggel; amint lehet engedik hazafelé.Nyilván otthon sokkal könnyebben lábadozik az ember; illetve a költségvetésnek és a várólistának is jól jön, ha kevesebb a beteg. Így két nappal a műtét után már csak néhány gézlap van a fejemen.Fájdalmaim vannak még, de szépen javul a helyzetem.

A jövő a tanulásé

Most kb. egy hónapig nem nyúlnak a beépített cucchoz, hagyni kell a sok átvágott ideget izmot, miegymást gyógyulni.Szerencsére már szinte csak akkor fáj ha hirtelen fel kell állnom, ülésből, vagy fekvésből, illetve ha eszem, rágás közben.Nem emelhetek semmit egy pár hétig, hajolgatni sem illdomos.November hónapban kell majd járjak több alkalommal is mérnökökhöz illetve hallásvizsgálatra, ekkor fogják a most beépített belső implantátumot összekötni a külső egységgel.Ekkor lesz beszabályozva az egész rendszer, direkt a saját hallássérüléshez optimalizálva.Innentől kezdődik a rehabilitáció,gyakorlatilag újra meg kell tanulnom hallani; ez lehet akár fél év-egy teljes év is egyéntől függően.És majd mindezek után, talán már jövő nyáron fogok tudni válaszolni olyan kérdésekre, hogy -Na, milyen lett?... :D

A számozott alkatrészek: 1. elektróda a fül-hallójáratba beültetve, 2. Belső, bőr alatti elektromágneses csatlakozó a hangátvitelhez, 3. Beszédprocesszor, ezt kell betanítani, 4. Külső elektromágneses csatlakozó, 5. Mikrofon.Természetesen a hang iránya az 5.-től az 1. felé mutat.

És ha netán, járulékosan ezzel a kommunikációs csatlakozóval meg tudok tanulni pl. kungfuzni fél perc alatt, ahogy a fiatalembernek is sikerült az elhíresült dokumentumfilmben, az sem válik hátrányomra...

Bróhaha... :-)) :P

Itt lehet még képeket nézni, turkálni a témában.

A bejegyzés trackback címe:

https://eszakonelunk.blog.hu/api/trackback/id/tr704822679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bartush 2012.10.07. 07:39:57

Hát jobb lenne, ha egészséges lennél, és írtál volna a bölcsikről. Pihenj sokat, és rendbe jössz. Ezek szerint nem is dolgozol kint ugye?

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2012.10.08. 04:45:59

@Bartush: Írtam én kéremszépen, meg is találtad... :D Nem, sajnos nincsen munkám, állásinterjú ritkán szokott írásban működni...Természetesen azért amennyire lehet, rajta vagyunk a témán.Az Arbetsförmedlingen egész korrektnek tűnik, ahogy hozzááll a témához, bár még semmi tényleges nem történt pár találkozáson kívül, de ígérnek fűt-fát, hogy könnyebb legyen találnom melót.Kicsit azért szkeptikus vagyok, de hátha rámcáfolnak.

Zsottika 2012.10.21. 23:16:42

Hali, remélem beválik

geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2012.10.22. 04:38:30

@Zsottika: Hahaa, Zsoltikám, csak nem regisztráltál... :-))
süti beállítások módosítása