Nohát kissé lemaradtam a mesélesben.Arra készülünk már 2 7e, hogy elmenjünk egy közeli, nagyon szép vízeséses helyre , ahol voltunk már nyáron is.Ez egy kb. Tisza méretű folyó, aminek a 80%-a egy fő sodratban zubog nem túl meredeken, de eléggé vadul, olyan rafting-víz szerűen.A maradék meg mindenfelé amerre tud, óriási kocka szerű bazaltsziklák közt, medencéket vájva, vízeséseket alkotva.Na, erre lennék kíváncsi , hogy hogy néz ki a vastag mínuszokban, 1-2 méter hóval díszítve, szikrázó napsütéssel körítve.
Múlt 7vg-n nem akartunk menni, mert itt a városban volt -23 fok, vagyis kijjebb (beljebb) lehetett akár -30 is, az meg azért egy kissé már rázós.Most meg szél volt, meg sok felhő, napsütés sehol; úgyhogy egyenlőre kivárjuk a dolgot.Van még egy pár hónap a télből errefelé.
A kocsi is vacakolgat kissé, az ajtófagyások mexűntek, az újjnyi vastag glicerines paszta egész jól tartja a hátát a fagy ellen.
Az akksit ki kellet cserélni, nem akart szegény indulni.Szerencsére volt másik autó, elmentünk, megvettük, vissza haza.Reggel raknám be, persze, hogy túl magas.Nyelvórát lemondjuk, irány vissza a boltba, mivel a lecsukhatatlan motorháztető meg lefetyel a szembeszélben, szép lassan kell menni.Nagyon be voltam rezelve, mert ha a két pólust rövidre zárja a fölötte rezegő vas, akkor az történik, amit a Nagy-Bandó is megénekelt, hogy nem jön az áram se hosszú, se át, se tyű...meg esetleg leég a fél kocsi.Odaraktam ugye valamit szigetelésnek, de azt bármikor kifújhatja a szembeszél.De szerencsére nem volt semmi baj, kicserélték, beraktam, és öröm-boldogság.
Amúgy nagyon frankó az az áruház, rengeteg minden van a motorizációhoz (kocsi-motor-hajó-hórobogó), lakás-házfelújításhoz, konyhafelszereléshez, játékok, sport-hobbi, minden, ami kell egyben.Először megmosolyogtam a mindenféle csiricsáré szivárványszínű csavarkulcsokat, de a 10 év garancia azért nem lehet ok nélkül.Meg ugye, a "svédacél" akár mint jelző sem ismeretlen...Nem nagyon vannak bent a külföldi multi cégek(nem csak itt, más jellegű áruházakban se) rengeteg a saját márkás (gazdaságos, de jó minőségű) termék, ezáltal nem megy ki a bevétel az országból, és munkahelyeket is teremtenek/megőriznek.Nem biztos, hogy rosszul csinálják...
Amit viszont nem értek, hogy a Saab-autógyárat miért csak most próbálják meg megmenteni, önállósítani, amikor  a hardkór válságban már szinte lehetetlen...jó pár ezer ember munkahelye és egy nagy hagyományokkal rendelkező cég, amit lehet, hogy nem sikerül megmenteni.Akkor miért nem törödtek vele, mikor eladták az egészet a Zusának...?
Mostanra csak ennyit, mert megint hajnalodik, üdvözlet mindenkinek.
 

Olvasom a híreket a napokban és látom hogy sokfelé havazik Európában.De a ma reggeli termést már nem tudom megállni szó nélkül.Írják hogy Budapesten problémákat fog okozni a hó.Még le sem esett, de már mentegetőznek, mondván, ők szóltak.Komolyan kérdezem, 5 centi tényleg ekkora galibát tud okozni?És valószínüleg pont ugyanazok az emberek nyilatkozzák , akik minden téli szezon elején büszkén jelentik ki, hogy az ország, a vállalat, a gépkocsipark felkészült a télre...Csak aztán mégis minden alkalomkor a "nem várt" vagy a "hirtelen" szó olvasható a hóeséssel kapcsolatban. Erősen érdekelne, hogy ha pl ez a kis ország mondjuk pár ezer km-rel északabbra (hidegebb tél), vagy nyugatabbra (mondjuk 4000 méteres hegyek közé) kerülne, akkor mi történne?Az illetékesek miket nyilatkoznának és mik lennének a komoly hírek...?Mert, hogy Angliában is szenvednek a hótól, az talán kissé más, talán még hókortrógépük sincs, meg 20 éve nem esett ennyi...

Ami még szintén kedvenc ebben a témában, hogy régebben valamelyik kis faluban, talán a Bakonyban valahol, vett a helyi Polgár Jenő (gyk=poglármester) egy motoros szánt.Elég erősen kinevették miatta.Majd a következő télen már senki nem nevetett, hisz csak a polgármester tudott közlekedni; ő vitt gyógyszert, élelmiszert, stb minden rászorulónak.Merthogy a frankón felkészített hókortók és takarító vállalatokra szintén nem lehetett számítani.Szomorú, hogy hiába puffog itt az ember, nem nagyon várható változás...

Errefelé szintén esett olyan 20-25 centi, de nagyon szépen takarítják, hatalmas gépekkel.Azt persze nem tudom, mit nyilatkoznak közben...Gyakorlatilag a házak közé is be mennek a gépekkel, mert úgy van kialakítva, nem kell a nem létező házmestereknek*, még a járdáról se lapáttal elhányni a havat, mert ott is eltolják a traktorokkal.Olyan szinten ralliznak a városban ezek a traktoristák, hogy öröm nézni...Soxor kitolatnak a forgalomba is, ha megkívánja a helyzet, de senki nem dudál, anyáz azért a 10-15 másodpercért, amíg várni kellhet.Otthon is lehetne ezt, kis odafigyeléssel, meg az állami pénzek lenyúlásának felszámolásával...

*= A házmester egy olyan, érdekes fazon, aki este sört iszik, reggel havat hány...

Vettünk még december elején a Jüszkben (van ilyen otthon is) egy irodaszéket.Egyszer élünk alapon, egy jobbfajtát, mondván úgyis sokat ülök benne, úgy sem veszünk ilyet naponta.Mikor kifizettük a boltban és hozták; láttuk, hogy egy kissé viharvert a csomagolása.Nem baj, nem szóltunk, nem a doboz számít.Hazaérek, próbálom összerakni, hát a bánatba is, de nincs benne gázrugó (ami emeli a széket), viszont egy másik alkatrészből kettő is van.A statisztika erre azt mondaná, hogy semmi baj, ugye.De így nem lehet használni, vigyük vissza.Amíg nagy nehezen összedrótoztam a szinte fecnikre szétszakadt csomagolást, bevillant, hogy odahaza milyen fontos a doboz eredeti állapotának megőrzése a sikeres cseréhez.Na most ki fogja nekem ezt elhinni, hogy már vásárláskor ilyen volt...?Mindegy, majd az asztalra csapunk, jó magyarosan.Loholunk be a boltba, magyarázom kézzel-lábbal, hogy mi a gond; éppen hajolnék le, hogy a dobozt feltépjem és mutassam, hogy hát kérem...A boltos ember azonban megelőz,  és anélkül hogy meggyőződne bármiről is, akárcsak , hogy egyáltalán szék van-e benne és nem 20 kiló szemét, vagy bármi, félretolja az egész cuccot és jelzi, hogy mindjárt kapom a másikat.Nem jutok szóhoz.De nem bánom.Hazavisszük, összerakom, jó minden, nagy öröm és boldogság.Egészen a múlt 7ig, amikor is a szék úgy dönt, hogy nem tartja meg a súlyomat, hanem ráüléskor lesüllyed koppig.Na de jó.Nézzük, Katám alatt is ezt csinálja, pedig ő majdnem harmad olyan súlyú...Próbálom szétszedni a gázrugó tetejénél, hisz összerakni se volt nehéz, hátha csak valami kis egyszerű hiba, amiért nem éri meg le-fel, oda-vissza cipelni; de kegyetlenül összeérett, nem tudtam szét se feszíteni.Mindegy, elvisszük.Boltban mondjuk, hogy mi van, decemberhez képest nagyságrendekkel jobb nyelvtudással (hiába, no , majd 3 hónap eltelt... :-) ); ipse valamit néz a gépben, kicsit vacakol, majd mondja, hogy hátul van a raktár, ott majd segítenek.Megkerüljük kocsival, szedem ki, a másik manusz már várja, szintén mutatnám, de már addig be is rakta a csomagtartóba a másik, új dobozt...Wháóó.Hát nem vagyunk ehhez hozzá szokva, kérem.Otthon eddig ha berosált valami, mindig kellett tudnom bizonyítani, demonstrálni a hibát, ha nem, elhajtották az embert.Vagy maximum bevették bevizsgálásra, javításra.És egy szót se szólhattam, ha azt mondták, hogy jöjjek vissza 1 7 múlva, vagy ha az 1-2 hónapos, - akár nagy értékű -  eszközt ki tudja milyen kendácsolással javították...De ez döbbenetes, hogy itt senki se kételkedik az ember szavában.Fura ez na, nem tudom máshogy mondani.Azt viszont elismerem, hogy az otthoni állapotokhoz kellenek azért az otthoni vevők is, akik soxor a garancia lejárta előtt megnyúvasztják, tönkreteszik kicsit az árut, hogy a boltban handabandázva újat kapjanak.Vagyis, lehet hogy csak a fogadjisten pont olyan, mint az adjonisten.Ez az itteni folklór azonban jobban tetszik, lehet, csak az a különbség, hogy más a köszönés...? De ha bekakál ez a harmadik szék is, akkor azért visszakérjük a pénzt...

Tegnapi nap ismét tettünk egy kis kirándulást.Még az ősszel a fülünkbe jutott, hogy a svéd lappföld "fővárosában" Jokkmokkban minden évben tartanak egy egész hetes vásárt, különböző programokkal egybekötve, fesztiválszerűen.Hát ezt nekünk látni kell, így hát
felkerekedtünk.Láttam, hogy mínusz 20 fok van, de csak szimplán öltöztem föl, mondván majd ha megérkezünk, a kocsinál tovább öltözöm.Mert hogy nem jó túlöltözötten autózni.
Kb 2 óra utazás után megérkeztünk, a parkolóban nagyon durván csapott meg a hideg.Kb 2 perc után elhalt az ujjam, kínkeservvel fűztem be a bakancs fűzőjét, de nagy nehezen elindultunk.Rögtön az első épületbe beviharzottunk kissé kiengedni.Hát persze, hogy egy
ékszer-galéria volt...Miután kissé felengedtem, és lefeszegettem Katámat az
üvegszekrényekről, úgy gondoltuk, elindulunk.Kb olyan 5 perc után fájt az orrom a hidegtől, de azt már kibírtam.A vásárban nagyon sok féle dolgot árultak, jó néhányról nem is tudtuk, hogy mi, illetve mire jó.Tudtunk szerezni már korábban programfüzetet, abból
néztem ki, hogy lesz egy fotó(?)bemutató az északi fényről angolul, azt nem akartam kihagyni.Illetve van egy lapp kiállítás a helyi múzeumban.Ez a kettő volt tervbe véve, aztán még mellé ami sikerül.Mondanom se kell, hogy a bemutatót nem találtuk meg, azt hittük, hogy ott lesz az is a múzeumban.És az is igaz, hogy időben is kicsit elcsúsztunk, de a felére odaértünk volna.Úgyhogy magam fogok majd szép sarki fény-fotókat csinálni...A múzeumot sikerült megnézni, nagyon szépek voltak a kiállított népviseletek, makettek,
faragások.Nagyon sok kitömött állat volt élőkép-szerűen fali képes környezetbe téve.Kicsit később sikerült beülni a múzeum kajáldájába.Elég tömegnyomor volt alig lehetett asztalt foglalni.Az éttermesek valszeg ezt az egy hetet várják egész évben...Nagy meglepetésre volt gulyás az étlapon, hát kértünk azt.A 80-as évekbeli cseszlovák "gulyáslevesek" után nem sok jóra számítottam, de egész ehető volt.Kissé savanyúra volt csinálva, meg tejföl volt hozzá, csak egy kis powerpityu hiányzott...A múzeum után egész jól bírtuk a hideget, ugyhogy még átballagtunk egy másik helyre, ahol kézi készítésű áruk voltak, amolyan mesterségek ünnepe módjára.Voltak borzasztó hosszú , egyedi készítésű sílécek(kb 4 méteresek) meg mindenféle csecsebecse, ajándékok, faragások, ruházat, csont és szarvnyelű eszközök.Elég jól elfáradtunk mire a parkolóba visszatértünk. A várost elhagyván megálltunk egy parkolóban, ahol ki van téve, hogy itt szeli át az utat az északi sarkkör.Volt kitéve tábla mindenféle okossággal tele, de a kocsitól nem látszott, fényképező zoomja meg nem fogta be olvashatóan.Pedig azért vettem ilyen gépet, hogy ne kelljen annyit gyalogolni... :-) Gondoltam átmászok a szalagkorláton, de amint leléptem, elsüllyedtem olyan jó derékig.Mert hogy kb 1 méteres hó volt, csak hát ki látta...Azért egy-két kép sikerült, aztán meg úgy is járunk még erre.Szép nyugodtan hazacirkáltunk,kb 2 óra alatt, szinte forgalom mentesen.Ezért (is) jó élni itt fent a Kenyában...
 

A programfüzetben voltak még lehetőségek, néhány ár tájékoztatásul:
-3 órás Kutyaszános túra személyenként 1200 sek/fő
-motorosszán 30 percre 350 sek/fő
-helikopteres repülés 300 sek/fő
-parkolás 20 sek/autó/nap
-1 tál étel 100-200 sek/tál

A kaja csak 2x annyi volt mint egy 7köznapi helyen, de azon nem lepődöm meg.A kutyaszános túra ára kissé eltúlzott szerintem, tekintve hogy egy 4 fős család (ami itt elég kis létszámú) elkölt majd 5000 koronát, amiből már el lehet repülni tahiföldre is (nem
a magyarra, hanem rendesen távolkeletre) vagy Tenerifére...
Másfelől meg egy motorosszánt lehet már kapni 8-10000 koronáért, igaz messze nem újat, de ha el tud adni csak 20 óra üzemidőt, már kitermelte az árát.Azt nem tudom persze, hogy mennyire volt kereslet, meg nyilván van rezsiköltség is, de így első hallásra jó biznisznek tűnik.Remélem azért a motoroszánt ki tudom próbálni még idén... :-)

Néhány link a végére:

a város holnapja

a fesztivál honlapja

a múzeum oldala

iglu falu

Általában van angol vagy német tartalom is.
 

Úgy döntöttem, hogy haladni fogok én is a korral és ezen blogon keresztül fogom mindenki elé tárni fantasztikusan izgalmas és érdekes életünk kiemelésre méltó pillanatait. :-) Lesznek itt a kintlétünkkel kapcsolatos élmények; vagy akár napi események, hírek véleményezése is.Akit érdekel, nagyon szívesen látom, hallgatom a mondandóját.