A magyar fodball* felemelő ősze!
2020.11.19. 13:02
A magyar fodball* felemelő ősze!
Igen megint, még mindig foci, bár egy óriási szünet azért volt közben.Majd arról is később.
Szóval a magyar labdarúgás, muszáj ismét billentyűket ragadnom, mert újra érdemes leülni a tv elé ha pattog a labda.
Ez az ősz a rohadék covid ellenére (vagy talán épp ezért?) erősen fergetegesen alakult magyar szempontból.
A 2020-as, illetve most már 2021-es Európa bajnokság selejtezői nem sikerültek nagyon fényesre, főleg az utolsó fordulókban, lévén hogy az első helyről sikerült lealkudni a negyedikre magunkat.De mivel a korábbi NL csoportban másodikok tudtunk lenni, nem kevés mázlival kaptunk két pótselejtezési lehetőséget, amit sikerült is győzelmekkel lehozni így 2016 után ismét kint vagyunk az EB-n, ami nagyon nagy dolog, ováció az egész csapatnak!!
Egymás után két EB-n részt venni nem is tudom, volt-e már lehetőség, ha igen, az is évtizedekkel korábban talán.A kijutás jutalmaként ráadásul hazai meccseken mutathatja meg magát a csapat, az azóta elkészült és át is adott Puskás Arénában, remélhetőleg maximális nézősereg előtt!Az ellenfelek is megfelelően combosak, gyakorlatilag három első kalapos csapat, a németek, a fhansziák és a portugálok ellen lehet majd villogni.
És még nincs vége.Az EB pótselikkel párhuzamosan idén is van, volt Nációk Ligája torna, ezeknek a meccseit is nyomni kellett az őszi hónapokban.Ezekkel a találkozókkal már részben a 2022-es katari vébére is gyúrtak a csapatok.A sors és a sorsolás nagyon mocskosul bánt velünk, a terek, a ruszki és a szerb csapat mellé lettünk mi, magyarok is beosztva.
A sorozat elkezdése előtt szerintem nem sokan hihették, hogy lesz bármiféle keresnivalónk; de edzőmeccseknek, illetve szisztémák, taktikák gyakorlásához jóknak tűntek ezek az alkalmak.Ehhez képest az aranylábú fiaink csoportelsőként tudtak végezni idén, egyszerűen nem hiszem el!Az NL B ligájából feljutva az A-ban a legkomolyabb nagykutyák ellen kell majd készülni, mint pl a németek, spanyolok, olaszok, franciák, portugálok, belgák, angolok, stb.Nyilván rettenetes nehéz lesz ezek ellen, de teher alatt nő a pálma is, így lehet igazán fejlődni.
Kép és tabella: nso
És amiért az egész poszt igazából született, az az, hogy az enesó-fórumokon én voltam az egyik leghangosabban károgó, miszerint nem hogy pontot nem szerzünk, hanem még gólt sem fogunk tudni rúgni.
Szóval itt kell megragadjam az alkalmat, hogy BOCSÁNATOT kérjek a CSAPATTÓL ezért a lenéző viselkedésemért.Szégyellem magam, ilyet többet nem szabad tennem.Ami akkor mondjuk mellettem szólt az az, hogy a válogatottunk tényleg évtizedek óta szenved ezektől a keleti ellenfelektől, valahogy sosem találjuk a taktikájuk ellenszerét, egyszerűen nem fexenek nekünk ezen csapatok játékstilusai.Kell-e említenem a 86-os irapuatói katasztrófát a szovjetek ellen, amire a híres Hobó dalt is átirták? 3:0 a félidőben, a végén meg 6:0! Vagy akár 1997-ben a szerbek elleni kétforulós 1:12-es csapást?A törökök ellen is volt jó pár meccsünk, de nem nagyon lehet büszkének lennünk, ezek közül egy kétezres évekbeli meccs villan be leginkább, ahol Gerát kiállították, ahelyett hogy tizenegyest kaptunk volna.Ok, ez jó részben mocskos, csaló bírónak volt köszönhető.Viszont azért ennyitől nem kellett volna összeesnünk, de mégiscsak ez történt, és onnantól úszott az egész meccs, 3:0 lett a vége.
Vagyis valahol érthető, indolokható volt a pesszimizmusom.
De azóta sok idő eltelt, a magyar válogatottnál is és az ellenfeleknél is.Például nálunk volt egy-két edzőcsere, jó is, meg rossz is.A 2016-os sikerek után jött az újabb hullámvölgy, az Andorra, Luxemburg és Kazahsztán elleni eredményekre nem lehetett mentség, Stoki bácsinak 2017-ben mennie kellett.A kókler Leekens magyarországi dicső karrierje szerencsére nem tartott túl sokáig, hamar rájöttek Csányiék, hogy nem hogy zsákutca, hanem inkább szakadék. Cirka két éve viszont ismét elindultunk felfelé a rögös úton.A már említett EB-selejtezőkön még nem ment minden flottul, de azóta viszont megkérdőjelezhetetlen a javulás.A legutóbbi 8 meccsen ha jól számolom 5 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség volt a mérleg, idegenbeli találkozókon zsinórban sem kapunk ki, a játék is egyre bíztatóbb.Alap dolog volna, hogy a játékosok tudnak egymáshoz passzolni akár 6-7x is egymásután; ez mostanság már működik, de ez nagyon nem volt mindig így!Küzdenek, hajtanak egymásért, még az utolsó, tartalékos meccsen is, ahol a többség a magyar bajnoskágból képviseltette magát, mert a külföldön játszók megsérültek, lebetegedtek vagy visszahívták a klubjaik, stb.
Vagyis újra érdemes a magyar csapatnak szurkolni, elmúltak már a frászban töltött másfél órák, az utolsó percben bekapott gólok, amiknek gyakorlatilag a specialistái voltunk.Világbajnokságot nyerhettünk volna, ha lett volna ilyen szám, hogy hogyan kell magunkat lenullázni a meccsek végein.Ellenben mostanság, amikor inkább mi rúgjuk ezeket a gólokat, mekkora változás ez, kérem.Vannak fiatal tehetségeink, egy különösen, a Salzburgban játszó Szoboszlai gyerek.De mások is kezdenek feltűnni, kitűnni, beérni látszani.Ugyankkor a magyar foci masztodonjait is talán lehet végre nyugdíjazni, az eredményeiket természetesen megköszönve.Zsuzsira és Szalai Ádámra gondolok, köszönünk mindent, leginkább 2016-ot; de lassan itt az idő befejezni a válogatottnál.Látni kellene nekik is, hogy mikor van itt az idő leszerelni, ahogy látta Király, Juhász, Gera is 2016-ban.Kapjanak mondjuk mindketten egy búcsúmeccset az EB-n, de utána szépen vonuljanak vissza a nemzeti csapattól.
Hatalmas köszönet jár még Marco Rossinak és a stábjának.Nem volt hiábavaló kinevezni.Már 2017-ben is csodát tett, amikor a Fradi és a Fidioton előtt bekormányozta a Honvédka csapatát a bajnoki dobogó legfelsőbb fokára.Már akkor is látszott, hogy tud sz@rból is várat építeni (elnézést a hasonlatért), vagyis a nem túl acélos képességű játékosaiból is képes eredményes csapatot kovácsolni.
Ezt láthattuk most is az NL-sorozatban, hiszen a szerbek, és a szovjetek mindenképp jobb képességű játékosokból állnak, és a terekek is előrébb jegyzet társulat volt a meccsek előtt.Megemlítendő, hogy a szerb, ruszki és török csapatok játékosai is nagyrészt nyugati felső polcos-, illetve jó néhányan sztárklubokban játszanak, és nem csak időhúzó cserék, meg a padot melegítő vesztesek.
Nehezítésként a rohadt dögrovás a csapaton kívül az edzői stábot is kikezdte, szinte nem volt meccs novemberben, amikor egyforma lett volna a kispadunk.Kis túlzással, ha még decemberben is kellett volna meccselni, elfogytak volna még a szertárosok, gyúrók is.De így is sikerültek a legfőbb célok, amik talán nem is a sorozatok elején foglamazódtak meg, hanem inkább folyamatában változtak és nőttek egyre magasabbra: vagyis kijutni a 21-es EB-re illetve megnyerni az idei Nációk Ligáját.Hatalmas fegyvertény, vivát, vivát, vivát a fiúknak és mindenkinek, aki segítette a válogatottat.
Fotó: nso
A magyar idei focisikerekhez csak marginálisan kapcsolódik a Fracskaváros BL-menetelése, de azért erről is kell pár szót ejteni.Az FTC valamikor kiváló magyar játékosok gyűjtőhelye volt, mára azonban javarészt külföldiekből áll és a jelenlegi sikerük is inkább a légiósoknak köszönhető. Aminek örülni lehet egyrészről az az, hogy egy hazai csapat nevét viszik hírül a világba meccsről meccsre (és mostanában a Juventussal, Barcelonával játszanak); más részről viszont ami szintén elismerésre méltó, hogy az itt játszó pár magyar játékos mindegyike szemmel látható fejlődésen esett keresztül; Dibusz, Botka, Sigér és Lovrencsics szinte alapja lett a Rossi féle csapatnak, amiért Rebrov edzőnek jár a kalaplengetés.
Összefoglalva, nem lettünk világverő csapat továbbra sem, de a szintünket mostanában stabilan tudjuk hozni, nem esünk össze, tudunk passzolni, és ha egy helyzetben nem elég már a tehetség, akkor lelkesedéssel sok mindent tudunk pótolni.Ha kell, meghal mindenki a pályán, ami egy merőben új dolog, pedig hát ez volna a normális.Ez a végsőkig küzdés volt eddig a legkevésbé jellemző a csapatra.Az "eddig" alatt kábé a 1986-tól kezdődő és a 2010-es évek közepéig tartó időszakot értem.(2015-16-ban voltak már mondjuk ennek jelei, de nem tartott sokáig.)
Befejezem lassan, mert nagyon hosszú lesz, nem is akartam ennyire sokat locsogni.De amit nem lehet elfelejteni, hogy nagyon jó most magyar foDballszurkolónak lenni.A csillagozást azért jelöltem a címben, mert direkt így írtam, engedtessék meg nekem.
Ennél már csak az lett volna még jobb, ha ezeken a meccseken kint lehettek volna a szurkolók is.Mekkora fesztivál és tombolás maradt most el, köszönhetően a rohadék járványnak.Csak bízni szabad abban, hogy jövő nyárra lesz legalább részmegoldás, és lehet újra nézőnek menni.
Szerző: geegee
2 komment
Címkék: vélemény foci magyarország stadion magyarok tabella köszönet megmondás izland őrület szurkoló mentegetőzés puffogás örülés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2020.12.04. 09:45:21
Üdv.
geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2020.12.04. 09:56:04
:D