Utolsó 10 évünk...
2018.05.28. 19:21
Kb most a napokban volt pontosan 10 éve, hogy megérkeztünk Svédországba.
Nincsenek szavak arra vonatkozólag, hogy mennyire telik az idő...
Nagyjából sose hittem, hittük volna, hogy valaha is errefelé fogunk élni, akár csak perceket is.Ha valaki ezt mondta volna, kiröhögöm.
Nekem a szüleim révén pár alkalom megadatott gyerekkorban, még a rohadt átkos kommunizmusban, hogy megtapasztalhassam az akkori vasfüggönyön túli, nyugati világot.
Már 6 évesen, egy nyugat-németországi útról hazajőve megfogadtam a hatévesek minden bölcsességével, hogy bizony én külföldön szeretnék élni amint lehet. Aztán persze ez évtizedekre feledésbe merült, viszont a kétezres évek második felére ismét témává lett a családban.Van ennek elég sok oka, tényezője; nem mennék bele jobban; lényeg az, hogy sehogy sem tudtunk egyről a kettőre jutni anyagilag és eléggé elfogyott a levegő körülöttünk.
A 2008-as évben egy februári néhány nap pecsételte meg végképp az otthon maradás esélyeit, akkor már tudtuk, hogy pár hónapon belül óriási változások lesznek az életünkben.
Április hónapban leszereltünk mindketten a munkahelyünkről, május elején pedig megtörtént, amit szintén nem nagyon hittem korábban: asszonyos férfi lettem. :D
Egyébként is gondoltunk rá, illetve tudtuk, hogy praktikusságból is szükséges lépés lesz ez.A lagziban sikerült időlegesen elköszönni szinte mindenkitől aki fontos volt számunkra, mondván, jövünk majd vissza látogatóba, de nem tudjuk mikor.Illetve nem lehetett tudni azt sem, hogy mennyire lesz hosszú ez a kiköltözés.Úgy gondoltuk, egy pár év jó eséllyel, de ennél többet nem láttunk bele.
Valamikor május 23-24 körül a hajnali órákban búcsúztunk el a szülőktől és nehéz szívvel észak felé fordítottuk a piros Rönó orrát.Szegény autónak volt már baja rendesen, de még ezt a kiutat vállalnia kellett, illetve bíztunk benne, hogy egy pár hónapot kihúz majd ezen felül is.
Az első nap végén a Győr-Pozsony-Brno-Prága útvonalat letudván, már az "endékás" területen ért minket az éjszaka.Köszönhetően a drágajó cseszlovák (igen, így, szándékosan...) kitáblázottságnak, sikerült kicsit eltévedni, girbegurba nyolcadrendű utakra kerülni.Az még nem az a korszak volt, hogy lehessen győzike (=GPS), vagy okostelefon, csak a papírtérkép létezett.
Egy gyönyörü kis keletnémet faluban, Glasshüttében sikerült egy ordasan büdös, de amúgy tiszta kis panzióban mexállni.Nem tudom, mitől volt az a szag, lehet, kicsit elböktek valamit egy felújítás közepette, de reggel örömmel hagytuk el a szállást.A második napon Berlint megkerülve egészen Rostockig hatoltunk, majd ott nem kevés rostockolás (a név kötelez, ugye) után életünkben előszőr hajóra szálltunk - kocsival.Mármint tengerjáró méretűre.
Dániába megérkezvén egy új régióra és országra csodálkoztunk rá, a bevett szóláshoz képest (valami bűzlik Dániában) pozitív csalódással.Nem bűzlik ott soha semmi, annál szelesebb ország kevés van... :D
Grafika: guglimapsz és én :D Anyucit sokszor cukkolom azzal, hogy ez volt a nászutunk... :D
Mivel Dánia sincs összenőve a Skandináv-félszigettel, így valahogy újra vízen kellett átkelni.Több lehetőség közül a hidat választottuk, mondván, arra legalább nem kell várni és nem is tud elmenni sem az orrunk előtt.A svéd partoknál szembesültünk először a célország méretével: a stockholmi útjelző tábla 630 km-t mutatott és tudtuk, hogy onnan még kb. ezer km vár ránk... :-o Vagyis az össztávolság nagyobbik fele még előttünk van, és mindez egyetlen országon belül.
Kora este Värnamo városka szélén hajtottuk álomra a fejünket.Az autó nagyon szépen bírta a kilométereket, bár valami kis szervizlátogatás befigyelt, már nem emléxem pontosan, hogy miért.A harmadik napon Stockholmon túlverekedvén az igazi svéd északon autóztunk egy kérdőjelekkel teli, de érdekesnek ígérkező új élet felé.Már akkor is nagyon tetszettek a hosszú nappalok, esteledni sosem akaró kései órák.A forgalom is erősen szűnőben volt és a nap végén valahol Umeå felett ismét nyugodni tértünk.A jó meleg kora nyári idő az éjszakai sötétséggel együtt lett a múlté, helyette el kellett kezdeni mexokni a helybéli felhős, borongós, nyáron is enyhe téli időjárást és a szinte szünet nélküli nyári nappali világosságot.Az utolsó, negyedik utazós napunkon értük el a célt, Luleå (a korábbiakban és a továbbiakban Lulujó) városát.
Érdekes módon valami teljesen hasonlót képzeltem el magamban, pedig pár hónappal azelőttig még azt sem tudtuk, hogy élnek-e emberek ennyire fent északon.
A magyar időjárásjelentő Európa-térképeken már Stockholm se nagyon látszódik, szerintük ez a rész már nem is az emberi civilizáció része... :-S
A következő pár napokban, hetekben, hónapokban igyekeztünk felvenni a helyi ritmust, megszokni az új életformát a rengeteg mindenre való rácsodálkozás és a beilleszkedni törekvés mellett.Szerencsére rengeteg sok segítséget kaptunk mindehhez a helybéliektől és már kint szerzett, magyar barátoktól is, amit ezúttal is nagyon köszönünk.Két év után úgy alakult, hogy visszább költöztünk kicsikét dél felé, Stockholm mellé; majd újabb négy évre rá még közelebb kerültünk a fővároshoz.A leköltözés évében kibővült a család létszáma, Orsi lányunk már a Karolinska kórházban született meg.
Ebben az utolsó 10 évben nagyon sok érdekes és furcsa tapasztalatot szereztünk, más lett a világlátásunk, kibővült a látó- és érdeklődési körünk szélessége.Megismerkedtünk egy új nyelvvel és megtapasztaltuk azt, hogy milyen az, ha fizetést is adnak a munkáért cserébe, nem csak alamizsnát, gombokat...Számunkra megérte a ráfordítást, igazából mindenkinek csak javasolni tudok néhány külföldön eltöltött hónapot, évet.Világot látni, nyelvet tanulni, önállósodni, talpra állni, pénzt keresni és tapasztalatot, gyakorlatot szerezni sosem hátrány.
Lulujó belvárosa.Én csak Hansa-házaknak hívom az ilyen homlokzatú épületeket, ahol szélesebb a fal, mint a tető mögötte.
A múlt után jöjjön a jövő: egyelőre nem téma a hazaköltözés, még egy jó pár évig szinte biztosan maradunk.Odahaza is sok minden érdekesen alakul, itt is vannak , lesznek változások mindenféle irányban, de valószínűleg még egy másik 10 évet itt fogunk tölteni.Ha Orsi kirepült, akkor jóval egyszerűbb lesz a mi helyzetünk is, de ennél többet előre jövendölni képtelenség.
Én minden esetre köszönöm a sorsnak hogy kaphattunk egy ekkora esélyt, hogy lehetőségünk lett változtatni az életünkön és a hatéveskori elhatározás valósággá érhetett.
Akartam betenni pár korabeli fotót az első időkből, de nem találok sehol se egyet sem, valszeg valami régi vinyón lehetnek, vagy odahaza Magyarországon dvd-ken archiválva.Nyáron majd pótoljuk ezeket is.De hogy azért mégse legyen poszt kép nélkül, kicsit egerésztem a guglimapszon, illetve beteszek egyet a korábbi képeim közül, bár sajnos nincs rajta semmi személyes, kiköltözéshez fűződő; csak szimpla városkép.
Közben eszembe jutott, hogy lehet, nem is nagyon lesz értelmes, jó minőségű kiköltözéskori kép, mert hogy abban az időben váltottam analóg, filmes fényképezőről digitálisra, és hát azokból is az első generációsokra, meg a legolcsóbbak valamelyikére; mert hogy pénz az nem vogymuk nagyon másra.Telefonokban meg akkoriban még annál is szutykabb képességű kamerák voltak csak, már ha egyáltalán....de azért nyáron feltúrom otthon a dvd-karikákat.
Szerző: geegee
2 komment
Címkék: költözés időjárás gyerek közlekedés magyarország németország svédország skandinávia dánia évforduló hurrá bevándorlás baba megmondás tapasztalat stockholm kivándorlás umea svéd magyar örülés kiköltözés norrbotten lulea migriválság
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
