Éves autós hazamenet
2014.11.29. 15:05
Nem, nem haltunk még meg, él a blog, csak kicsikét megint lusta a szerkesztőség. :D
Visszatérünk, van sok mondanivaló, hátha lesz megint olvasó is.
Szóval.
A nagy nyári autós hazamenetel, ami igazából őszre sikeredett, mert tele lett az összes szervünk a kibírhatatlan forrósággal.
Direkt írok hazamentetelt és nem nyaralást, mert hogy ez messze nem az, hanem egy végtelenbe tűnő rohanás, cipekedés- és pakoláscunami.
Illetve a dolgok kellemesebb része, hogy ilyenkor látogatunk meg mindenkit, avagy látogatnak meg minket a család és a barátok, eztartja bennünk csak a lelket ilyenkor.Ami különleges volt, hogy idén, 4 év után ismét eljutottunk Váradra.Összesen egy 2 hetet sikerült otthon eltölteni, szuper időjárás volt, nekem az út is jó volt, menjünk is szépen sorjában.
Ismét azt találtuk ki, 2011 után újra, hogy a csajok inkább repüljenek egy idejében megváltott filléres jeggyel, csomag nélkül, épp csak kézipoggyásszal; én meg szépen autózom, hozom-viszem a sok szajrét.Nekik is könnyebb, Orsi nagyon pocsékul viselné valszeg a 2-3 napos kocsikázást megállás nélkül, jó eséllyel haladni sem lehetne.És nekem is jobb, tudok autózni a saját tempómban, nem kell senkihez alkalmazkodni.Sikerült is szépen berakodni, valamennyit tudtam aludni is előtte.Elindulás után egy órával szépen búcsút intettünk Skavstán, onnantól egyedül maradtam.Egy nagyon régóta tervezgetett megállót sikerült beiktatni, a laganlandi álg-parkot.Az álg, na jó, legyen rendesen is leírva, azaz az älg Svédország legnagyobb állata, a jávorszarvas.Van jó pár ilyen hely az országban, ahol kisebb-nagyobb létszámban nevelgetnek ilyen eszetlen jószágokat.Egy ilyen előtt halad el a E4-es, É-D-i irányban országátszelő autópálya, elagább vagy 6-7-szer integettünk nekik megállás nélkül, mert zárva volt, eső volt, akármi miatt.De most végre sikerült bejutni.
A bejárati tárlat
Jávor prém
A kassza után egy kis előtérbe jutunk, ahol többek közt korábbi állatok agancsai vannak kiállítva, illetve fotók az állatok mindennapjairól.Továbbá némi leírás, hogy mennyire nem játék ezekkel a böszme dögökkel való útmenti találkozás.Általában halálos az állatra, és az autóra nézve mindenképpen, a bent ülőkre is jó eséllyel.
A hólapátok
Nem vicc a táblás jelzés...
Szerencsére a nagyobb forgalmú utak, autópályák két oldalán végig van vadkerítés.
A területre kijutva kis gyalogolással sikerült megközelíteni őket.Maga a hely nem egy épületes látvány, kábé az igazi tajgát próbálták meg leutánozni, mocsaras-susnyás-bokros terület, kidőlt fákkal.Ennek lapultak az egyik sarkában, valszeg már kicsit elunva a turistákat.
Bár mikor én jártam ott, egymagamba voltam.Pár kép után visszatértem az épületbe, ahol van egy svédes ajándékbolt is, lehet, mindenféle skandináv relikviákat, turistacsecsebecséket kapni.Összességében kicsit többet vártam, de végül nem volt rossz, ha útba esik egy ilyen hely,érdemes megnézni; de ezért sokat utazni, nagyot kerülni már kevésbé.
A svéd-bolt trolljai.Kellett volna venni egyet... :-)
Továbbhaladva estig leértem a svéd-német kompig, az éjszakai járattal keltem át a kontinensre.Sejtettem, hogy elég pocsék lesz a hajón aludni, nem is tévedtem sokat.Nagy küszködések árán valahogy sikerült vacsorát szerezni a vendéglőben.Valamiért még pénzért cserébe sem akartak adni, ki érti ezeket?De valahogy túléltem az éjszakát.Másnap egész nap haladtam mert volt szobafoglalásom Salzburgban.Igen tudom, nem nagyon esik ez útba, viszont kitaláltam, hogy én akarom látni a hegyeket, és kell egy kicsit kerülni arrafelé.A kitérő se nagy, a szálloda se drága (olcsóbb mint a svéd útmenti szállások) és harmadik nap akartam csellengeni kicsit a hegyek közt.Szóval haladnom kellett, sikerült is idejében megérkezni.Hanem az idő, ami fogadott, enhyén szólva is elkeserítő volt.Este még bíztam benne, hogy másnapra valamennyire kitisztul.
Vacsora, alvás, majd reggeli után azonban szomorúan konstatáltam, hogy jottányit se változott.A 2000-3000 méteres csúcsokból gyakorlatilag semmi se látszódott.Agyaltam kicsit, hogy mi legyen, de azért elindultam a hegyek felé, mondván ha nem javul sehogy sem, hamar visszatérek a pályára és gyí.Így is lett sajnos, egy 150 km után jobbnak láttam inkább haladni, reménytelen volt az egész.Azért csináltam pár fotót Hallstadt, illetve a Gosau környékén.Csodákat lehetett volna látni, helyette csak az ocsmány szürkeség jutott.
Itt már útban Gosau és Hallstadt felé...
A szálloda Salzburg mellett
Hallstadt
Valahogy így mentem Budapest felé
Odahaza az egyik program az volt, hogy ismét meglátogassuk a Hármashatárhegyet.Legutóbb asszem tavaly voltunk, jól be is szorultunk a dugóba augusztus 20-án.El se mertem volna képzelni, hogy ott fent is lehet dugó, de a sok hülye embernek sikerült összehoznia... :D
Na de most nem volt szerencsére senki így sikerült néhány teleobis képet csinálni föntről.Nagyon leszűkült az utóbbi 15-20 évben azon helyek száma, ahonnan van valami kilátás, lehet fotózni.Olyan szinten megnőttek a fák és a bokrok, hogy mindent kitakarnak.Szerintem már egy kicsit visszájára is fordult az egész, írtani kellene egy kicsit belőlük.Ott van a hegy alatt a szülői ház, kamaszkorom óta járok fel a csúcsra, most is előjöttek a nosztalgikus emlékek.Sikerült meglőni a házat is, ahhoz képest jó lett a kép, felismerhető rajta az épület... :D
A másik irányba, dél felé is próbálkoztam, a fényképező keresőjében csodaszépen mutatott a hidak díszkivilágítása.Mert hogy közben beesteledett, de nem bántam.Szóval a hidakról is van fotó, nem lett nagyon jó, mert elég sz@r az állványom és szél is kerekedett a sötétséggel.De azért kirakom.
Középen az óbudai szülői ház, felemás tetővel
A Csákknorrisz-híd észak felé...
...és a dél felé eső többi híd.
Váradon a kötelező családi körökön felül sikerült eljutni Félixfürdőre is.Én már régóta rágtam a helyiek meg a Zasszony fülét, hogy menjünk már csobbanni valahová, de mindig az volt a válasz, hogy hát itt nincs semmi ilyesmi, a folyó koszos, meg talán veszélyes is.Hát dehogy nincs, szuper fürdő van.Nekem a kb 20 évvel ezelőtti, pesti Dagály-strandot juttatta eszembe, azért az akkorit, mert közben átépítették, meg akkoriban volt szerencsém csak téli strandolásra.Szóval hasonló nyitott, forróvizes medencék, épp csak a szakadó hó hiányzott mellé.
Félixfürdő
Két kép a Posticumról
Visszaindulván Magyarországról ismételten kitaláltam egy köztes úticélt.Olvastam valahol, hogy szuper, homokdűnés tengerpartok vannak Dániában, egész pontosan annak is a legészakibb csücske felé.Illetve tudtam azt is, hogy arrafelé szokott lenni az Év autója szavazás is,megspékelve az összes autó tesztjével.Sajnos az én véleményemet nem kérdezték, nem szavazhattam a zsűriben.De így is érdekes volt, maga hely is nagyon tetszik.Kb 15 fok volt október közepén, gondolom nyáron simán fürödhető a tenger (persze tudom, mindig fürödhető az, csak legföljebb nem kellemes...).Akartam mászkálgatni, autózni a környéken, de nagyon későn értem ide, mert az előző nap elég sok késést szedtem össze.Innen Észak-Dániából ment a komp át Göteborgba, szerencsére elértem, bár volt egy kis incidensem a dán rendőrökkel.Nem tudom, hogy alkoholcsempésznek, vagy tolvajnak néztek-e, de több mint furcsa volt a helyzet.Bár el kell ismernem, nem szívóskodtak, vagy kötözködtek, hivatalos volt az egész.
Kicsit olyan világvégi helyszín, pedig csak Dánia északi vége.
Vajon melyik lesz az év autója?
Az éjszakai komppal rendben megérkezvén, Göteborgból is kiszabadulván a hajnali, töksötét, néptelen és ködös autópályán folytattam az utat.Nem volt semmi probléma, leszámítva, hogy kissé nehéz ilyenkor benzint szerezni.Néha még az automata kutak is bezárnak éjszakára.Gondolom, pihennie kell a gépnek is... :-( Terveztem még néhány látnivaló beiktatását, de sajnos az álmosság győzött.
Kora reggel aztán muszáj volt félreállni, aludni valamennyit.Bár inkább csak egy szenvedés volt.Délután a landoló repülőről sikerült elkapnom a csajokat Skavstán, be is fértünk az autóba, pedig nem volt ez olyan egyértelmű.Hiába, na, cuccolós népség vagyunk.
Rozsdás elválasztóbokrok
Így jöttem Pestről Stoki irányába
Jó volt, azt mondom, beválik ez a külön utazás, amíg Orsi kicsi.Én is sokkal kevesebbet anyáztam, pedig azért fárasztó tud ez lenni. De azért jövőre jó lenne együtt menni, kicsit kevésbé rohanni, több mindent megnézni.Majd meglátjuk, ahogy a vak is mondta.
(Próbáltam volna egy kicsit feldobni a fotók elhelyezését ilyen 2x2-es meg 3x1-es tömbökbe rakott kis képekkel, a szerkesztő részen egész csinosan is nézett ki; viszont a végén a böngészőnézetben egy ocsmány, széttöredezett vacak lett.Mindegy, több órányi munka után most már nem szerkesztem az egészet újra.Legközelebb máshogy csinálom meg.Franc menjen a blog.hu-ra is...)
Szerző: geegee
2 komment
Címkék: vélemény közlekedés utazás magyarország szabadság otthon hazaút útibeszámoló otthonlét túléltem
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
ggg333 2015.02.21. 13:09:48
