Hiánypótlás-utazások
2010.03.31. 18:05
Néhány jó barátunk kilátogatása alkalmából ismét utazgattunk kicsit a könyéken.
Először a helyi szigetek között minden évben kialakított, felcsiszolt "jégutat"
néztük meg. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a tengervíz tetején megfagy egy olyan 30-70
centi vastagon a jég, ennek a tetején elkotorják a havat, felcsiszolják és lehet rajta
autóval, hómotorral közlekedni.Kicsit ijesztőnek hangzik, de teljesen veszélytelen.
Mondjuk helyenkét télleg elgondolkozik az ember, hogy miért van frissen fejött víz
(ami persze újra betonkeményre fagy), de erre is megtudtuk a magyarázatot.A jég alatt azért van némi mozgása a tengernek, és időnként eltörik, vagy elreped a jég, de szinte azonnal újra össze is fagy, hiszen a -20-30 fok az nem viccel.Szóval kilátogattunk egy ilyen szigetre és megnyugodtunk, hogy a szigeten élő, dolgozó emberek is igy közlekednek.Sajnos nincs mindenhova ilyen út kialakítva csak a 2-3 legközelebbihez.Pedig vannak látnivalók is némely külsőbb szigeten.A legtöbb persze szinte üres, majdnem lakatlan is, vagy csak stugák (7vgi vagy nyári kis piros házikó, sokszor komfort nélküli
nyaraló szerűség).Út közben láttunk néhány fehérseggű rénszarvas-asszonyt is, ahogy a gyerekekkel próbálnak némi kirakott szalmaféléből bekajálni.A rén-férfiakat meg hómotorral szokták terelgetni, a pulikutya itt nem válik be...
Nagyobb térképre váltás Egy másik nap elindultunk ismét Rovaniemibe, hogy a január végén elmaradt érdekességeket megnézzük. Az út szerencsére teljesen izgalommentes volt, nagyban köszönhetően a sokkal világosabb, hosszabb nappaloknak.Elsőnek a városon túlmenve kicsit, a Télapó földjére érkeztünk.Itt egy elég nagy területen
van kialakítva a Mikulás egész éves pihenőhelye, illetve egy nagy turistaközpont, mindenféle programokkal ajándékboltokkal súlyosbítva.Olyan csecsebecseipar van kiépítve, hogy az döbbenetes.Egymás szomszédságában ugyanolyan profilú, árukészletű boltok és mégis megélnek.Végignéztük a Mikulásházat, fotóztattuk magunkat az öreggel, sétáltunk a környéken, beültünk kicsit glöggöt kóstolni.Ez a helyi északi forralt bor, mazsolával, mandulával ízesítve, nagyon kellemes téli ital, van alkoholos is, meg nélküle is.A neten vannak receptek is, meg lehet kóstolni.Kicsit később elindultunk a városba vissza, megnézni az Arktikum múzeumot.Itt láthatók a lappföldi emberek mindennapjaival kapcsolatos tárgyak kiállítva, illetve az északi tájegység kulturális, földrajzi sajátosságait mutatják be.Az épület is érdekes, egy nagy üvegcső adja a múzeum főfolyosólyát,
a tárlatok pedig igénybe veszik a modern technikát, lcd-képernyők, vetítővásznak, mindenféle tekerhető-forgatható fura installációk sorakoznak.
Céljaink között szerepelt még a Kemi-ben látható hókastély is, de sajnos nagyon elvertük az időt, ugyhogy nem fért már bele a napunkba.Kb 80-90 km és nem a hazafelé vezető irányba, ráadásul mire odaértünk volna be is zárt addigra.Így hát szépen hazacsordogáltunk.
Pár nappal később ismét útra keltünk, ezúttal Kiruna felé.A célunk az volt hogy amit nem láttunk tavaly, azt megnézzük, illetve hátha látunk sarki fényt ismét.Sajnos nem voltak bíztatóak az előjelek
a Nap nagyon lusta, inaktív az utóbbi időkben, ezáltal igen ritka a jelenség mostanában.
Nagyon szép időnk volt, frankón letakarított utakon tudtunk haladni.Az első állomás Jokkmokk volt(ez a szó nagyon hasonlít a magyar ukkmukkfukk szavunkra, ismét egy bizonyíték a nyelvi kapcsolatra... :-) )
A többieknek sikerült szerezni (nekünk már volt korábbról) bizonyítványt, mely tanusítja, hogy túlléptünk az északi-sarkkörön.A városban felépítettek egy jégszínházat, de legalább is egy lelátót és egy szinpadot.Ezt megnézve indultunk tovább.A lakott részeket elhagyva találkoztunk egy jávorszarvassal is.Szerncsére elég hamar észrevettem, lassítottam, nem volt veszélyes; jót nevettünk az eszetlen, búsképű jószágon.A mozgása az valami kabaré, kár hogy nem volt videókamera kéznél...
Sokszor nem ilyen vidám a találkozás; az autó kiüti az állat lábait, és hirtelen betódul az utastérbe 500 kiló hús; nem könnyű túlélni se embernek, se szarvasnak. Nagyon kell rájuk figyelni főleg hajnalban, bár sok helyen van vadkerítés, de nem mindenhol.
Kirunába megérkezve a turista irodánál kezdtünk; jegyet foglaltunk a bányába, illetve csodával határos módon találtunk szállást a vasúthotelben.Nem igazán hittem a szállás sikerültében, mert ilyenkor van sportszünet, meg amúgy is általában sok a turista a városban, és elfoglalnak mindent ami elérhető árban van.Ezek után a Jéghotelt néztük meg, idén volt a 20 éves évfordulója.Azt hittük, lesz valami nagy durranás, de gyakorlatilag gyengébb, kisebb volt a művészi szobák száma, mint tavaly.Nem baj, nagyon
tetszetős még mindig, de valszeg többet már nem jövünk.Miután körbejártunk mindent, nagyjából este is lett, elfoglaltuk a szállást, megejtettünk egy kiváló vacsorát egy helyi kis vendéglőben.
A hotelba visszatérve egy darabig vártuk a csodát a zöld fény képében, de nem jött elő sajnos.Másnap elindultunk egy "szinttel" délebbre fekvő völgy végébe, Nikkaluokta nevű kis falucskát (inkább csak egy pár házikó) megnézni. Innen lehet turistaúton megközelíteni Svédország legmagasabb csúcsát, a Kebnekaise-t. Nem magas, 2097 méter, a Kárpátok és a Tátra is komolyabb.Viszont egész érdekes, szokatlan formája van az itteni hegyeknek.KIcsit körülnéztünk, fotóztunk, majd beültünk melegedni egy kis helyi fogadóba.Nemsokára indultunk vissza mert várt a kirunai vasércbánya.
A turistairodától vittek minket busszal, egészen be a hegy gyomrába.Itt kiszállás után mindenki kapott egy munkavédelmi sisakot, elkezdődött az őrület, nyihogva fényképezte egymást mindenki.Szerencsétlen túravezetőnek többször is kérnie kellett, hogy viselkedjenek már a látogatók...hogy unhatja...
Elöször egy moziteremben néztünk meg egy kis filmet, majd különbözö tárlatokat, bányagépeket nézegettünk; a dolgozók mindennapos eszközeit régen és ma, illetve korabeli képeket a városról és környékéről.Kora este lett, mire ismét úton voltunk hazafelé.Van még tovább is, a képeknél.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szil5 · http://psycho.blog.hu/ 2010.04.03. 01:04:28
A tavalyi fotóitokkal kedvet csináltatok hozzá. Kicsit lehangoltál a gyenge fényjárással, de hátha mégis.
