Pedig minden jól indult.Előző nap esett 30 centi friss hó, ennek már amúgy is ideje volt, szépen betakarta a régi, mocskos, olvadt-töppedt réteget.Meg jött egy kis hideg is, gyönyörű napsütéssel kísérve.
Meg aztán nagyon tetszett a finnországi Lappföld-rali mindkettőnknek, pedig a Zasszony nem igazán műszaki érdeklődésű.
Szóval csak elindultam, bár előtte igencsak gondolkodtam, hisz egy teljes nap és 600 kilométer autózás vadidegen helyen volt a
penzum.Természetesen egyedül, két hónapos gyerekkel nem megyünk ilyen helyre.
Mivel nem sikerült olyan korán felkelnem, mint terveztem; ezért a teljes napi 2x4 etap helyett csak a délutáni 4 jöhetett szóba.Arra gondoltam, hogy majd szépen sorban megyek egyik helyszínről a másikra, követve a sofőröket.Hát, ez nagyon nagy naivság volt részemről.
Szépen, rendben odaértem, leraktam a kocsit a kijelölt parkolóban, majd elindultam a többi nézőjelölttel a pálya felé.
Egész jó, letakarított úton haladtunk, majd egyszer csak út lezárva, kiszalagozva egy ösvény az erdő belseje felé a méteres
hóban.Hurrá, úgyis régen túráztam.Kb 500 méter után olyan hullafáradt voltam, hogy azt nem tudom elmondani.Az oké, hogy sokan elmentek már előttem és tömörítettek valamit a havon, de az én súlyomat nem bírta el a hó, álandóal elmerültem, sokszor térdig.Ráadásul még túl is öltözködtem, meg rogyásig raktam a hátizsákot is.Szóval semmi nem szólt mellettem.Nagy nehezen odaértem 3 "hegycsúcs" megmászása után, kb négykézláb a pályához, ahonnan szinte semmit se lehetett látni.Mivel ez egy domboldal volt, még valahogy leszánkáztam az aljába, de ott meg tömeg volt.Az autók kb 3 másodperc alatt kimentek a belátható pályaszakaszról.Közöttük meg eltelt sokszor 3-4 perc is.Vagyis a látvány a 0-val volt egyenlő.Miután elvonult az a 20 autó ami érdekesebb lehetett volna, mindenki szedelőzködni kezdett.Szerencsére nem kellettt a "hegyeken" keresztül visszavergődni.Azt már nem bírtam volna.Egy hómotor-nyomban visszaballagtunk a parkolóba a többi nézővel.Ami viszont az igazán bosszantó volt, hogy nem csak a  második hanem a harmadik etap is elindult a következő helyszíneken, mire ismét autóban ültem.És mások is így jártak, minden kocsi ott volt még a parkolóban.Nincs mit tenni alapon elindultam a negyedik helyszín felé, odáig volt még kb. 40 perc.Mire odaértem, addigra meg az összes ottani parkolóhely betellt azokkal, akik kapásból oda mentek.Nem kell mondanom, hogy marha ideges lettem, néha káromkodtam is magamban.Ilyen szinten sz@r szervezést...Oké, hogy nincs erőnlétem, hozom a szokásos balfék formámat, de hogy egy ilyen szintű eseményt így szervezzenek meg, ez kiszabás a nézőkkel.Mert hogy kb. 30 autó fért el a parkolókban, az első helyszínen is, csak ez ott nem tűnt fel.Ahelyett, hogy kicsit átszervezve az etapok nyomvonalát, kiparkoltatták volna a népet a közeli befagyott tavak valamelyikére, ahol hektárszám lett volna hely.Majd mondjuk busszal körbevitték volna a nézőket, futamról-futamra.
Finnországban érdekes, hogy volt egy hatalmas terület a nézői kocsiknak, rögtön a pálya mellett, volt a közelben gyors, száguldozós pályarész de volt technikás, kanyaros is, továbbá ott volt a boxutca is, mindezt fedett fűtött lelátóról is lehetett nézni egy épületből; ahol vécé, öltöző, kajálda is helyet kapott.Ja, és a finn versenyen volt vagy 100 autó, jó hogy a nagy része sosem hallott helyi pilóta volt, de akkor is folyamatos látvány volt, mindenféle kategóriákban nyomták.Továbbá egy autót akár 3-4 percig is láthatott a közönség, mert jól volt kitalálva a nyomvonal.
Én meg azt hittem, minden versenyen ez van...

Abban bíztam hazaúton, hogy legalább egy ilyen bumburnyákot sikerül meglátni, és elröhögöm magam rajta; de nem, még ez sem jutott.Bánom az egészet, az időt, a pénzt, mindent, inkább aludtam volna otthon, az is haszosabb lett volna.Persze biztos belefutottam a legsz@rabb helyszínbe, a finneknél meg hatalmas mázlink volt, de akkor sem ajánlanám senkinek, csak ha mondjuk hómotorral érkezik.Annak nincs ilyenkor gondja.Egy pár fotót is kirakok, kb ennyi volt az összes, ami sikerült.A nagy képre kattintva pedig a verseny hivatalos galériája látható, ahonnan a kép is származik.

Ja, és ezek az urak lettek az elsők. A végére pedig egy bónusz videó, ahol látható, hogy mennyire iparkodnak ezek a jómunkásemberek.Nem ismernek se istent, se embert, csak azt, hogy két lábbal állnak a gázon... :)

Untitled from Zoltan Kiss on Vimeo.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.