Itt vagyunk, visszaértünk ide Kebabföld-alsóra.Ez a kisváros, ha nem említettem volna, a
szírek és asszírek legészakibb tartománya...
Sajnos durván hamar eltelt ez a két hónap szabadság, és sajnos az a legszörnyűbb, ahogyan telt...
Az egyetlen, ami pozitívumként elmondható róla, hogy sikerült  a szülőkkel, rokonokkal,
barátokkal egészen szép arányban összefutni, találkozni.Mert hogy, egyébként az egész
időszakra a rakodásból, cipekedésből és az időjárás szidalmazásából származó
káromkodáscunami volt a legjellemzőbb.Ugyanis megbizonyosodást nyert, amitől egyébként nagyon féltem, nevezetesen egy ennyire kicsi, kezdő gyerekkel nem szabad nekiindulni nyaralni.Nem hogy két hónapra, két napra se.Mert hogy annyira aránytalanul sok vacka van, főleg abból kifolyólag, hogy az anyatejet nem hajlandó hagyományosan magához venni, illetve, hogy korához képest elég nagyméretű, hogy egy kamion is csak szűkösen lett volna elég.Csak néhány tétel: babakocsi, mert nem tudjuk sokat cipelni; babaülés, mert valahogy kell biztonságosan szállítani a kocsiban, ültetőszék, mert nem akarjuk egész nap fogni az ölünkben, illetve utazóágy, járókának is használva.Ez már maga is egész szép csomagmennyiség légköbméterre vetítve.
Illetőleg elég sok helyszín között utaztunk, révén, hogy itt is vannak nagyszülők, meg ott
is; amott a barátok, megint másutt lehet csobbanni jót.Szóval állandóan vagy pakoltunk
(inkább -tam) kifelé, vagy befelé a kocsiba (és nem keveset, egyszer se, szinte mindig
plafonig volt a csomagtér, és az utastér maradék része is), vagy épp a földre lerakott
csomagok közt éltünk valamelyik helyen, idegesen keresgélve az épp aktuálisan kellő
holmikat.Mivel sehol nincs annyi plusz rakodóhely, szekrény, hogy a sok sz@runk rendesen elfért volna.Szóval úgy tele lett a hócipőm az egésszel, hogy a végén már megváltásnak éreztem a visszaérkezést.Pedig télleg szeretünk otthon lenni.De nem így, valahogy máshogy.Persze, biztos, hogy mi is balfékek vagyunk valamennyire; hisz mások általában csak megoldják(?) ezt valahogy.Vagy inkább el se indulnak.De megfogadtam, hogy jövőre csak feneket- tisztára-nyalós helyre vagyunk hajlandók utazni; szállodába, fejenként egy szál kofferrel, ahol adnak minimum félpanziót.Elég volt a főzőcskéből, mosogatásból, takarításból, cipekedésből.Ha így csak két napra tellik, az is csak Alsómocsoládon, akkor ott lesz eltöltve, vagy maradunk itthon és járunk a közeli tavakra.És olyat se fogunk többet
csinálni, hogy május-júniusban nyaralni menjünk, maximum Európán kívülre.Az idő egyszerűen sírnivaló volt, komolyan fáztunk a Balatonon; 2 db takaró nem tudott 3 nap alatt se megszáradni.Csak anyázkodni tudnék erre is, de inkább nem is folytatom.

A váradi csapattól elnézést kérünk, de azt már nem tudtuk volna vállalni, hogy idén oda is
eljussunk.De majd legközelebb.Illetve a blog elhanyagolásáért is szorri, de képeket nem
tudtam felrakni, mert szinte mindenütt csak a mobilnet volt, vagy csak igen szegényes adsl, csiga feltöltési sebességgel.De pótolni fogom azért, lett néhány fotó.Még  a hónapban
megyünk fel kicsit északra, Lulujóba, ahol éltünk 2 évet, meg egy másik kisvárosba is, akit
tudunk, meglátogatunk arrafelé is.Hátha ez a túra kicsit visszahoz valamit ebből a
rettenetes nyaralásból...

A bejegyzés trackback címe:

https://eszakonelunk.blog.hu/api/trackback/id/tr23075890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása