Mikor a Svéd Automobilklub (KAK) először rendezte meg ezt a versenyt 1950-ben, senki sem gondolta volna, hogy ilyen sok időt fog megérni és ennyire sokféle formában.Mivel a nyári hónapokban tartották ezért kapta a Éjféli Nap rali-nevet.Az alapötlet az volt a szabályokat szigorúan betartva létrehozzanak egy nemzetközi szinten is jelentős eseményt, ami az idegenforgalomra is jó hatással legyen.Többféle géposztályt hoztak létre és a hölgyek is kaptak egy külön kategóriát.Az első versenyt Pehr-Fredrik Cederbaum nyerte egy BMW 327 típusú autóval, a jutalma 3000 dollár lett és jó néhány horpadás.
1964-ben nagymértékben átalakították a rallit: nyári futamból téli lett. Ettől kezdve hivatalos KAK-futamként szervezték és átnevezték Nemzetközi Svéd Rallira.1973-ban az eseményt már a WRC keretében szervezik és nagy nemzetközi figyelmet kap, köszönhetően annak is, hogy a sorozatban ez az egyetlen havas futam. 

Maga a rallizás igen népszerű lett az országban a 60-as évek végétől egészen a 80-as évek végéig.Ekkoriban a svéd pilóták a legjobbak közt voltak számon tartva, a leghíresebb nevek a teljesség igénye nélkül: Björn Waldegård, Stig Blomqvist, Erik Carlsson, Gunnar Andersson, Bengt Söderström, Åke "Bryggarn" Andersson, Tom Trana, Ewy Rosqvist, Sylvia Österberg.Illetve a finnek között is voltak ekkoriban kiváló pilóták, pl Marku Alén, Hannu Mikkola, Ari Vatanen.Az újabb kori versenyek - a 90-es évektől napjainkig - is nagy látogatottságnak örvendenek egész Skandináviában, az északi pilóták mindenhol esélyesként indulnak.

2006-ban tért vissza a verseny a hagyományokhoz, újra nyáron tarták, a WRC-s Svéd Rallitól különválva; újra a régi névvel, kétféle kategóriában - Regularity és Historical - sokféle géposztályban álltak rajthoz a gépek.Azonban a kocsik nem lehetnek fiatalabbak mint az 1975-ös (más források szerint 1981-es) modellév.

A verseny hivatalos plakátja - az oldal címe nem .se-re  hanem .com-ra végződik... :-)

A mostani verseny régi nagy nevekkel

A beharangozóban kiemelték, hogy talán a legnagyobb érdeklődést ez az idei verseny kapta az újkori sorozatban.Nagyon sok nagy név, Blomquist, Valdegård, Mikkola illetve a svéd versenyzők krémje fog indulni idén.A futam egésze Ove Andersson emlékének van ajánlva, aki több mint harminc évig volt a Toyota európai motorsport ágazatának vezetője, valamint évikig a Toyota Formula–1-es istállójának csapatfőnökeként, majd tanácsadójaként tevékenykedett.2008-ban hunyt el.

A szabályokról

A Regularity-kategóriában lehetnek nyitott autók, roadsterek és hétköznapibb típusok is.A cél, hogy egy állandó 50km/órás sebességet tartsanak a versenyzők.A nehézséget az adja, hogy nemcsak túl gyorsan, hanem túl lassan sem szabad menni; az ellenőrzőpontoknál minden tizedmásodpercért (akár pluszban, akár mínuszban) büntetés jár.

A Historical-kategória teljesen hasonló a normál versenyekhez, a gyorsasági szakaszokon időre kell versenyezni, a közúti szakaszokon viszont be kell tartani a sebességkorlátozásokat is.

A maximális versenyzői létszám 165 főben van korlátozva.

A helyszín

Az idei futamnak a tavalyihoz hasonlóan a Mälaren-tó partján felkvő Västrås (ejtsd: Veszteróz) városa adta a bázisát.A három versenynap mindegyikén innen indultak és ide tértek vissza a csapatok.Elég nagy területet jártak be a verseny ideje alatt, több száz kilométerre is elkalandoztak a nyomvonal mentén a szélrózsa minden irányába.A nulladik napon települtek ki a Rocklunda-i sportközponthoz szervízkamionokkal, lakókocsikkal, vagy szállodai szobafoglalással (ki milyen szinten versenyzik, ugye...) és ekkor volt a szemlézés is.Gyakorlatilag egy gyengített műszaki vizsgán kellett keresztülesni az autóknak, fékpad, futóműellenőrzés azért nem volt, de amit lehet átnéztek.

Én erre a nulladik napra mentem ki először, mindenképpen szerettem volna statikus képeket is csinálni a kocsikról.Hajnali 5 körül keltem, kicsivel később már úton voltam Västerås felé.A hőmérő kemény 13 fokot jelzett, igencsak fékezett habzású ez az idei svéd nyár.8 óra körül tettem le a kocsit a rocklundai parkolóban.Ez egy nagy sportközpont jellegű terület, van egy nagypályás focistadion, van egy fedett csarnok is és rengeteg szabadtéri pálya illetve kiszolgálóépületek, hotel, vendéglő stb.Ekkor már kezdtek előcihelődni a versenyzők is.Volt egy két nagyon komoly csapat, jó pár versenyautóval, szervízkamionnal; ezek komoly standokat, sátrakat építettek a szerelésekhez, illetve a szállásnak. A derékhad furgonhoz, vagy lakóautóhoz kapcsolt, többségében zárt autószállító tréleren hozta a sportgépet.Illetve voltak páran, akiknek semmilyen különösebb felszerelésük nem volt, gyakorlatilag a ralliautóval utazthattak a helyszínre is.9 felé elkezdtek szállingózni a versenyzők a futballstadion aljában kiépített műszaki állomáshoz.A szervezés kissé fura volt, gyakran nekünk, bámészkodóknak kellett útba igazítani a pilótákat, hogy merre is van a szemle.Gyönyörű színekben pompázó, ekkor még tiszta és ép autókat lehetett látni, fényképezni; volt idő alaposan megbámulni, mivel elég nehezen haladt a sor.Nem tudtam istenigazából, hogy az egyszerű kétfülű, szájtáti emberek hova mehetnek be a különböző helyszínekre, területekre; de egy idő után nem is érdekelt, szerencsére nem volt belőle probléma.Odahaza nem az ilyen lazasághoz van szokva az ember egy nagyobb eseményen, biztonsági őrök, kordonok tömege akadályozza a szabad mozgást.Na itt semmi ilyesmi nem volt.Olyan 2 óráig maradtam a helyszínen, jórészt végig álldogállva, mászkálva, nem sokat pihenve telt el az idő.Szerencsére nem jött a jósolt eső amit nem nagyon bántam.Egy ebédet azért be tudtam sűríteni még a hazaút előtt.Több száz képet csináltam, ezekből egy szűk válogatás adja a galéria első felét.

Mivel azért csak akartam dinamikus, akcióképeket is, meg maga a látvány, a verseny hangulata is nagyon érdekelt ezért a harmadik versenynapon is kilátogattam.Nem voltam még nyári rallin, kissé féltem hogy rettenetes lesz a tömegben a port szívni.(Ezért is jobbak a téli rallik, ott csak egészséges tiszta hó és jégcsillám van a levegőben egy ilyen helyen.)Szombatot, az utolsó napot választottam; ekkor Västerås-tól dél felé, hozánk viszonylag közeli területeken futott az aznapi nyomvonal.Szintén hajnalban indultam útnak, az autópályáról hamar le kellett térni, majd egyre keskenyebb, sokadrendűbb utakon autóztam.Sokat néztem a térképet, hogy jófelé járok-e, mert annyira néptelen és alsórendű - ám kiváló, üvegsima aszfalton - haladtam, hogy attól féltem, valakinek a garázsában lesz az út vége...Titkon reménykedtem, hogy sikerül valami állattal is összefutni.Nem a felhergelt sofőrtársakra gondolok, hanem az ekkori órákban aktív őzekre, szarvasokra, nyulakra és minden egyébre.De két darumadáron kívül semmit nem láttam, embert se nagyon. Egész könnyen megtaláltam a helyet ahol le kellett tenni a kocsit.Gyakorlatilag egy isten háta mögötti, eldugott kis falu szélén lévő erdőben egy focipálya volt.Hiszen ezek a futamok általában kavicsos erdei földutakon vannak kijelölve.Három gyorsasági szakasz megtekintését tűztem ki célul, ebből kettő nagyon közel volt egymáshoz (SS16-17), a harmadik (SS18) pedig egy kisváros, Katrineholm után volt, ide már kocsival át kellett menni (az első két helyszínnél volt ez a focipályás, közös parkoló).Összeszedtem a motyómat a kocsiból és elindultam.Többé-kevésbé jól választottam meg a holmimat.Volt nálam összecsukható kisszék, polifóm ülőszivacs, esőkabát, kevés innivaló, némi kaja, fényképezőállvány és a fotófelszerelés.Gondolkodtam, hogy hozni kéne biciklit is, de aztán elvetettem, mondván a tömegben nem biztos hogy szerencsés, illetve ha valami sziklás erdei úton kell haladni, több vele a baj, mint a haszna.Ehhez képest kint a terepen sűrűn bosszankodtam, simán lehetett volna bringázni és harmadannyit sem fáradtam volna a gyaloglásban.Mert az kellett, elég rendesen, ha azt akartam, hogy valami normálisabb helyről tudjam nézni a versenyt.Sikerült is találni egy elég jó, visszafordítós kanyart, bár jó sokan voltak ott, de tömegnek azért nem nevezném.A svédek rendesen strandszékeken üldögéltek és talán még hűtőláda is volt helyenként az emberek lábánál.Na mondom magamban, ezek még nálam is kényelmesebbek, pedig az már nem kevés...A beharangozott, pont szombat reggeltől délutánig tartó vad esősnek jósolt időjárás szerencsére érdeklődés hiányában elmaradt, amiért megint nem voltam szomorú.Felhők mondjuk voltak keményen, napsütéssel sűrűn váltogatva, anyázkodtam is, hogy folyton csavargatni kellett a fényképezőt a folyton változó fényviszonyok miatt.9 után kicsivel megérkeztek az első autók, kicsit csodálkoztam is, hogy milyen sétatempóban vannak.Akkor még nem olvastam a szabályzatot, ahol írják ennek az okát.Fél 10 után jött egy szirénás terepjáró, amelyből pofafonnal visszazavartak mindenkit az út széléről, mondván most már akár veszélyes is lehet.Miután ezek elmentek megérkezett az első gép, amit annyira durván dobott be a sofőrje a kanyarokba, hogy a lélegzet elállt.

Persze a visszafordítóban kaptunk mi, nézők rendesen golyózáport kavicsból, meg porfelhőt az arcunkba, de nem bántuk.Nagyon komolyan tolta neki mindenki, vadul keresztben veretve-kilincselve, fantasztikus látványt adva ezekkel az öreg vasakkal.Lőttem kegyetlenül a fényképezővel, sokszor sorozatra állítva (fel kellett vennem a kesztyűt a kavics-záporra válaszként...:-)) ).Nagyon hamar dél lett és azt vettem észre hogy a már rég az általam másodiknak kinézett szakaszon kéne lennem, (sőt, ekkorra már ott is le kellett fusson a verseny) de itt még mindig jönnek az autók.Nem tudom hogy csúszott szét ennyire a mezőny, főleg, hogy ennyire korán reggel-délelőtt volt még.Szóval a nekem második számú, SS17-es helyszínnek fuccs lett szerencse hogy az SS18-as szakasz viszont jóval odébb volt illetve volt még előtte egy ebéd- és technikai szünet.
Jó órás visszacaplatás után, a kocsiban döbbentem meg, hogy már elindultak a harmadik helyszínről is az első autók...Vacilláltam, hogy egyáltalán elinduljak e, míg odaérek, meg leparkolok, kigyaloglok a helyszínre; lehet nem lesz már egy kocsi sem.Végül is elindultam, ha már itt vagyok, lesz ami lesz.Odaérvén rengetegen voltak már a parkolóban, sokan a versenyről már visszafelé jöttek, kezdett rossz érzésem lenni.De azért csak nekiduráltam magam, mert szép volt a környezet, csak lesz valami látnivaló.És így is lett egy gyönyörű kastély parkjában volt a start, egy ad-hoc traktormajálissal (juliális) egbekötve, és még volt jó pár indulásra váró gép.

Kb. egy óra elteltével azonban véget ért a móka ezen a szakaszon, elindult mindenki haza.Illetve a nagyja már el is hagyta a parkolót, mire nagy nehezen visszavánszorogtam a kocsihoz.Ezen a napon is készült rengeteg kép, jó pár a kastélyról, a kertjéről illetve a versenyszakaszok közt autózott helyeken is lőttem párat.Ez majd egy külön posztban fog ide kikerülni.Videóanyag nem nagyon született mert hogy féltem, megeszi a fényképező az akksit.Márpedig ezt nagyon nem akartam, nem volt pótakkum és a képekre nagyon gyúrtam.A galéria
második felébe kerültek.A képeknél még írogatok megjegyzéseket.Azért pár kisebb videó is csak lett, ezeket is majd kirakom.Legközelebbre már remélem lesz pótakkum és akkor többet fogok "filmezni".

A végeredmény itt csemegézhető angolul.

-- Szolgálati közlemény: sajnos a blog kinézete még mindig elég szerencsétlen, már ami a sorok és a képek hosszának, nagyságának egymáshoz viszonyulását illeti.A tördelést szinte sehogy sem lehet normálisan állítani, csak olyan AS-szabvány szerint... (=Ahogy Sikerül...) De itt a szerkesztőségben rajta vagyunk a probléma megoldásán, amint lehet, csinosítjuk a megjelenést.A türelmet és megértésüket köszönjük. --