2011 nyár 4:Északi túra, a ráadás (befejező)
2012.11.03. 03:27
(Hmm, ezt egy kicsikét el is felejtettem.Igen, ez még a tavalyi sorozat része lenne. De nem akarom úgy kitenni az ideit, hogy a korábbi nincs lezárva.Mikor az ember új életet kezd, azt is úgy célszerű, hogy előtte a régit befejezi...)
Szóval ott tartottunk, hogy erősen anyázkodva, morogva, mint a vén bolhás kutya; visszaértünk ide Kebabföldre az enyhe téli június-júliusból, Magyarországról.Egyetlen egy dolog volt, ami lelkesített még, hogy tavasszal kaptunk meghívót barátainktól egy esküvőre, Umeå-ba. És akkor már ugye, ha ennyire fent jár az ember északon, akkor elhatároztuk hogy végignézzük azokat a városokat, ahol eddig mindig csak megállás nélkül "keresztülszáguldottunk" mint egy szükséges rosszként jelentkező akadályon.Pedig mekkora hiba volt.Illetve felutaztunk Lulujóba is, lejárni a régi helyeket, találkozni az ottani barátokkal.
Az első ilyen város maga Umeå (magyarul, illetve svédül, ez utóbbi a képek miatt!)volt.Ide két éjszakát szántunk, főleg az esküvő miatt.Első nap este megérkezés, szállodakeresés, már mint a helyszín megtalálása volt a feladat; mert hogy fura mód lefoglaltuk előre, pedig nem szoktuk.Hatamas szobát kaptunk, de csak azért, mert ez egy kerekesszékel is igénybe vehető szállás volt.Nem is láttam még kommersz szállodában ekkorát, jó kétszeres méretű volt a szokásosakhoz képest.
Ez nem a szálloda volt, hanem talán valami városháza-féle..
Persze én inkább úgy mondanám, hogy mindegyik hotelszobának ekkorának kéne lennie, alapból...Főleg az árát tekintve, ugye.Egy gyors és erőteljes alvással töltött éjszaka után másnap sikerült bemenni a belvárosba, kicsit kószáltunk, fényképeztünk, gyereket sétáltattunk, jó volt.Majd nem sokkal 12 után nyargaltunk vissza a hotelbe, átöltözni, készülődni a délutáni-esti eseményre.Magáról az esküvőről majd talán egy későbbi posztban beszámolok, bár inkább csak az általános dolgokról, nem akarom senki magánszféráját közszemlére tenni.Lényeg az, hogy nagyon jól éreztük magunkat, ezúton is kívánunk még egyszer sok boldogságot Zsuzskának és Johannak.Mi valamikor estefelé eljöttünk a buliból, hiszen Orsi alig volt fél éves, szerencsére nagyon tetszett neki is a sok ember, semmi baj nem volt vele.Következő reggel viszont búcsút kellett intenünk a városnak, remélem azért még vissza tudunk nézni ide is néha majd.
Jävre
Irány továbbra is észak, Luleå-ig csak egszer álltunk meg, méghozzá Jävre városkánál.Itt van egy nagyon klassz autós pihenő, illetve egy kemping és egy kis parkos résszel, skanzennel körbevett világítótorony, mind ez az autópálya szomszédságában szinte.Nagyon tetszenek ezek a magas építmények, csak sajnos az a baj velük, hogy általában a legkülsőbb szigeteken vannak felépítve ahová nem hogy kocsival, de sokszor még hajóval is nehéz kijutni.De itt közel van a nyílt tenger, úgyhogy nem nagyon lehet kijjebb vinni.Ezen hely mellett is eltéptünk vagy jó párszor eddig, minden alkalommal morogva magamban, hogy már megint nincs idő megállni.Az is igaz, hogy ezek az utak javarészt a Luleå-Stoki közötti, kb. 1000 km-es távolságot egy nap alatt leküzdő feladatok voltak, szóval esély sem lett volna bármilyen útba eső érdekességet, nevezetességet megnézni.De most ez a pár nap pont erről szólt, a hiányosságok legalább egy részét bepótolni.Külön jó dolog volt, hogy sikerült felmászni a torony tetejébe, kicsit körülnézni fentről.Elég pocsék idő volt, mint végig ebben a pár napban, de azért egész jól ellátni mindenfelé.A készült képek eléggé gyengék lettek, részben a párásság , részben meg a sok utálatos felhő miatt.Viszont volt egy kis kiállítás-szerűség is, valaki helybéli embernek a képei ki voltak kiszegezve a faházak oldalára, na ezek közt voltak csodás téli és nyári fotók is.
Kis pihenés, kaja után továbbálltunk és kora délután felé megérkeztünk Lulujóba.Kicsit elszorult a szívem a sok ismerős helyszín láttán...Az itt eltöltött pár napban igyekeztünk mindenkit végiglátogatni, barátok, régi munkahely, nyelvtanárnő, fürdőkomplexum; igyekeztünk senkit és semmit sem kihagyni, ami az itt töltött két évünkben jelentősnek számított.És igyekeztünk keveset rohanni, idegeskedni, hisz ez mégis csak egy olyan utó-nyaralás szerűség volt.Sajnos hamar eltelt ez a néhány nap és ismét dél felé kellett kormányozni a nagy kan-jelként ismert Volvo emblémát.erre a napra csak egy tervezett program volt, a Högakustenbron.
Högakustenbron, vagyis Magas-parti híd, ekecs fordításban...
A bron jelen esetben egy csodaszép, kecses hídat jelöl, kb mint Pesten a Böske, csak egy picit nagyobb.A Höga Kusten pedig nem más, mint a svéd-középfölde riviérájaként egy dombos-hegyvidékes táj, sok-sok kirándulóhellyel, folyóval, szigettel, tagolt tengerparttal, vagyis egy igazi turistapaprika, izé, paradicsom.Ez a híd is szerepelt régóta a megnézendők listáján.Megmondom őszintén, be akartam slattyogni a közepéig, néhány jó fotó kedvéért; de sajnos nincs a hídon járda illetve gyalogosforgalom, ami szerintem hiba.Így hát adjunk hálát a guglimapsznak, hogy körül lehet nézni róla, akár a fotelből is, tessék:
Bal egérgombot a kép fölött lenyomva tartva és húzva lehet körbenézni...
Ami látszódik az egy fél méter széles csík, valahogy nem volt kedvem a százzal hasító autók, kamionok mellett ott sétálgatni.Nem beszélve még arról, hogy lehet, a rendőröket is rám küldték volna, valami kamera mögül.Mivel nem akartuk a Lulujóból számított teljes, 1000 kilométeres távot egy nap alatt megtenni ezért nagyjából félúton, Sundsvallban (magyarul, illetve svédül) megálltunk egy éjszakára.Egy belvároshoz közeli szállodába sikerült foglalni, sajnos a szokásos, szűk kis szobát kaptuk, ahogy az ilyenek szoktak lenni.Végül is korrektek voltak, adtak egy kiságyat Orsinak, de emiatt már szinte mozdulni sem lehetett, főleg, mert a bútorok rögzítve voltak.
Sundsvall, Stenstad, vagyis Kőváros
Ami kicsit felbosszantott, hogy nem volt a hotelnek semmilyen saját parkolója, még egy autónyi hely sem; úgyhogy az utca végén, szabálytalan helyen kellett megállni, és onnan cipelni a csomagokat.Ha rárakják a bírságot, marha zabos lettem volna, de szerencsére megúsztuk.(Úgy is rettenetesen imádom ezeket az itteni tetves parkolócégeket, hogy fordulna fel mind az összes...) Kipakolás után estére el kellett állni egy sima köztéri parkolóba, szerencsére nem piszkálták az autót a benne hagyott holmik ellenére sem.Nem mondom azt, hogy veszélyes környék volt, de azért bizalomgerjesztőként sem jellemezném a városrészt.Ha jól emlékszem még a hotelrecepciós is mondta, hogy lehetőleg ne nagyon hagyjunk semmit a kocsiban, de hát azért nem akartunk egy heti cuccunkat fel, majd másnap visszacígölni. Vacsora, alvás, majd másnap reggeli után elindultunk kicsit az óvárosba sétálni, körülnézni.
Gyönyörű paloták sorakoztak egymás után, virágos, szökőkutas terekkel felváltva, itt már rendezett volt minden.Az idétlen, pesti tehénkiállítást másolandó, itt sárkánykiállítás volt a sétálóutcákban.A főtéren sajnos valami rendezvénysátor, meg fóliakerítés rontotta a városképet, valszeg esténként valami fizetős szórakozóhellyé vált a környék.Láttunk Seggvéj-bérlő helyet is, utólag esz a fene, hogy nem próbáltam ki.Remélem lesz még rá valahol lehetőségem, nagyon buli ez a járgány.Ha nem ismerné valaki, olyan mint egy molnárkocsi, motoros, de nem lehet vele felborulni, elesni; pedig az ember ránézésre nem így gondolná.És persze a szegény-ember Seggvéjje poén is adja magát... :-) Kb kora délután már ismét autóban ültünk, útban hazafelé.A hátralévő 4-500 km már nem okozott gondot, estefelé kényelmesen megérkeztünk Stoki-külsőre a lakásba.Mondjuk Magyarországon nem lett volna őszinte a mosolyom, ha egy délutánom lenne a Kőszeg-Záhony távolságra, de idekint azért jóval könnyebb autózni általában.Alig van forgalom, szélesek, jók az utak, ahol nincs autópálya, ott is lehet haladni egy jó 100-as tempóval, sokáig van világos nyáron, vagyis kellemes az egész.Orsi is szuperül bírta az egész heti utazást, ez volt neki az első nagyobb autóstúrája; lehet, hogy ennek is köszönhető, hogy imád kocsival utazni, hehhe.Az idő végig elég pocsék volt, jópárszor esőben kellett vezetni, állandó felhők, napsütés nagyjából sehol.Már a morgásba is belefásultam szinte...2010-ben, mikor költöztünk, akkor bezzeg kánikula volt még a sarkkörnél is, hogy a franc menjen rá.Úgy látszik ez csak véletlen volt, valaki valamit rosszul csinált odafönt.Pali, ha olvassátok, nagyon szépen köszönjük a szállást és mindent.Gézáékkal való rövid találkozásnak is nagyon örültönk, remélhetőleg a legközelebbi hosszabbra sikerül majd.
Van néhány kép kitéve, egy kevés szöveggel is kísérve.
Szerző: geegee
8 komment
Címkék: időjárás utazás svédország kirándulás skandinávia nyaralás morgás városnézés puffogás umea útibeszámoló sundsvall javre
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bartush 2012.11.07. 07:40:19
geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2012.11.10. 03:51:26
Érdekes, hogy nem volt még eddig semmilyen kritika, se jó, se rossz.Igaz, hogy a barátok, rokonok közül nem nagyon van itt senki se regisztrálva, idetévedő idegenből meg kevés van...
Bartush 2012.11.10. 17:09:54
geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2012.11.11. 03:36:32
Nahát, üdvözlöm őt is. :D
Igen, valóban volt, az x-eken élcelődtünk egy sort... :-)
aripeti · http://www.aripeti.com/ 2012.11.11. 17:55:17
www.youtube.com/watch?v=pmLLGYn9Fo8
egy kis izelito:)
geegee · http://eszakonelunk.blog.hu 2012.11.13. 02:21:11
aripeti · http://www.aripeti.com/ 2012.11.13. 16:32:39