Csináltam a nagyszülőknek, családnak, rokonoknak (meg aki még nézi esetleg) egy közvetlen elérést a gyerekről készült képekhez itt a jobb felső sarokhoz közel, kattintásra nyílik.Ide fogok még feltenni fotókat folyamatosan.

Közben már eltelt két hét, itthon vagyunk; bár egy nap után vissza kellett menni ismét a kórházba, mert besárgult a gyerek.Fototerápiát kapott, ami azt jelenti, hogy uv-lámpa alá volt téve jópár órán keresztül, majd kis szünet és újra, ez ment majdnem másfél napig.A sárgaság szerencsére elmúlt, de előjöttek egyéb dolgok is, ezért kb két hete nem alszunk szinte sehogy, minden napra, illetve éjszakára jut valami nyűg.Azt sejtettem, hogy a gyerekszülés után vége lesz a nyugodt életünknek egy olyan jó 10 évre, na de ennyire azért ne már...
Érdekes volt megtapasztalni a svéd születéskori kórházi eseményeket.Minősíteni nem akarom, hisz nem vagyok szakmabeli, de minimum fura dolgok ezek.Talán csak egy érdekesség, a kórház két különböző végében keltérő módon gondolkodnak egy frissen szült kismama étkeztetéséről.Az egyik helyen, ahol szülés után közvetlenül laktunk vagy 3 napig, relatíve mindenféle táplálékhoz hozzá lehetett jutni (zöldség, gyümölcs, müzli, húsfélék, sajt, lekvár, tejtermék, gyümölcslé) addig a túlsó végében a lámpázós helyen kiszúrták az ember szemét némi kétszersülttel meg szeletelt sajttal.Ugye hadd legyen tőle sok teje az anyukának.
Persze nem vártunk svédasztalos terítéket (bár itt minden asztal svéd...), de azért kicsit megerőltethették volna magukat.Na mindegy, lényeg az, hogy egyben van mindenki, lassan kezdjük megszokni a család bővülését.Van pár kép a gyerekről is, meg a kórház és környékéről is némi luleå-i fotókkal kiegészítve.

2010. december elsején este nyolc előtt előmászott a kicsi lányunk, Orsolya Hanna.Nagyon nehéz szülés volt, sehogy se akart kijönni, ha rajta múlik, lehet hogy még januárban is belül lett volna.Az orvosok valamiért  a császár helyett  egy vákuumkupakos megoldással rángatták elő szerencsétlen gyereket, rossz volt nézni is.Egyenlőre jól vagyunk, bár lehetnénk jobban is.Kitettem ide néhány képet, mert hallottam, hogy türelmetlen a rokonság.Direkt hazajöttem a kórházból, megyek is vissza.Nemsokára teszek majd ki jobb képeket is, ezek elég gyatrák lettek.Üdvözlünk mindenkit Orsi, Kata, Gege

Még a jó múltkorjában eszembe jutott, hogy elmegyek kurvázni.A férfiembernek ugyebár vannak igényei, a Zasszony viszont terhes, tele van gyerekkel, mint a kutya bolhával; - körülbelül így néz most ki szegény:

így őt nem lehet most abajgatni.Bár mondta mondjuk, hogy jönne szívesen nézelődni (szép kis család vagyunk, ugye?), hogy én mit is csinálok, de keményen a sarkamra álltam, mondván, most nem jöhetsz.

Nem rég volt egy kiváló cikk az indexen, miszerint búcsút kell vennünk végleg az utóbbi 30 év legnagyobb médiasztárjától, a magnókazettától. Az írás nagyon jól taglalja, hogy az akkori világban hogyan viszonyultunk az otthoni hangrögzítés szinte kizárólagos formájához.Ha valaki nem akar kattintani, akkor a lényeg pár szóban: megkértek egy tizenévest, hogy próbáljon a mai digitális, bélyeg méretű lejátszója helyett egy hétig egy hordozható kazettás magnóval együtt élni, majd foglalja össze a véleményét.Nagyjából úgy sommázta az egy heti használatot, hogy hálát ad a sorsnak, hogy ő már a modern világ szülötte, és nem kellett sose használnia egy ilyen vackot.Bennem is megindult az emlékek özöne.Valamiért sosem érdekelt az, hogy az utcán mászkálva, iskolába menvést zenét hallgassak.Viszont otthon már érdekelt a dolog.Fateromnak volt egy kazettás-lemezjátszós deckje, amit még a kocsi tetején a sátorba belecsomagolva csempésztünk be a nyugatnémetektől '81-ben.(Nagyon necces volt, hogy megúsztuk; ha akkor bukta lett volna, körülbelül manapság szabadulnánk...)

Szintén még nyár végén sokszor észrevettem, hogy  a játszóterünkön a szemetes mellé van kiszórva a mocsok.Gondolkodtam erősen, hogy hogyan lehetnek ezek a svédek ekkora tuflák bugrisok, hogy képesek a kuka mellé, alá szórni a megdöncis meg egyéb hulladékokat.Aztán egy hajnalban ezt is sikerült megörökíteni.

Még a nyáron vettem észre őket, mikor néha nem tudtam aludni hajnalban és kiálltam a balkonra nézelődni.Először meghűlt ereimben a vér, mikor láttam, hogy ott ahol nappal kicsi gyerekek játszanak, hajnalonta gyámoltalannak tűnő, de amúgy semmitől vissza nem riadó vérszomjas fenevadak mászkálnak.

Kicsit régen írogattam, még élünk, csak nem volt semmi érdemleges dolog.Mászkálgatni, kirándulni nem nagyon tudunk, mert vagy Asszonykám nyafkálkodik, hogy fát vág benne a gyerek, vagy beteges, esetleg esik az eső napokig.De azért csináltunk már pár képet, azt most kirakom, némi szöveggel kísérve.

Elég sokat szenvedünk mostanában a hosszú világosságtól.Nyáron "éjszaka" csak kb este 11 utántól hajnali 2 ig van itt, de fent még ennyi se volt szinte. Luleåban jobb volt a lakás, volt benne reluxa minden ablakban.Bár önmagában az se ért sokat, de tettünk még fel ilyen vitorlaszerüen leengedhatő sötétítőt, na együtt már valamit ért a kettő.Meg a ház fekvése is kedvezőbb volt, nem érte merőlegesen a nap az ablakot se reggel se este.Bezzeg itt teljesen más, reluxa nincs, a napfény meg 90 fokban dől az ablakra.Nem tudom, ezek a svédek hogy bírják, biztos megszokták már, de mi nem tudtunk aludni az első pár napban mert mindenen átvilágít a nap.És nem is lehet kapni semmi olyan megoldást, ami megszünteti a problémát.A helyi lakások általában úgy néznek ki, hogy az ablak két szélén van egy-egy 30 centi széles, színes, mintás egybe-szalagfüggöny a plafontól a padlóig, és kész.Közte esetleg van valami hagyományos, átlátszó függöny, de nem feltétlenül.Akár a hálószobában is.Hogy tudnak így aludni, nem tudom.Egyelőre radikális módszert alkalmaztam, telibe ragasztottam hullámkartonnal (dobozpapír) az egész ablaktáblát, most olyan sötét van a hálóban, hogy kenyérre lehet kenni.Mivel rettenet ronda ezért fent van még a letekerhetős is, így nem látszik belülről.Kívülről meg le van ...va.Keressük a megoldást a szép és jó módszerre, de addig jó lesz ez is.

Belinkelek ide egy kis videót az országban uralkodó nappal-éjszaka arányokról, csak hogy ilyen is legyen. Sajnos van előtte egy kis 20 másodperces reklám, azt nem tudom kiszedni... (Kiszedtem a videót, mert nem töltődött be rendesen, és csak lassította a blog betöltését...) Ha jól tudom, megcsinálják ezt a kisfilmet minden hónapban néhányszor, szépen lehet látni a változásokat.Fent északon, Kirunában már nem megy le a nap, kb már vagy 3 hete, és még ugyanennyi van hátra.Még följebb haladva még hosszabb ez az időszak.Leszámítva az alvási nehézségeket nagyon szeretem, este is simán látni mindent lámpa nélkül is, ha nincsenek felhők.Sok a program a városokban, rendezvények, koncertek, vásárok, miegymás.

Az első időkben, mikor kiköltöztünk, mindig ezzel ugrattam a Zasszonyt, hogy "mit akarsz, még világos van!" mikor morgott, hogy miért nem fekszem már le késő este se... :-)

Elég sűrű volt az idei májusunk.A hónap elején megejtettem a költözés első fordulóját.Nagy izgalommal vártam, hogy micsoda szép helyre is költözünk majd.A kiválasztott napon csak az esti órákra sikerült bepakolni a bérelt utánfutóba, és muszáj volt elindulni azonnal, mert mégis csak 1000 kilométer, továbbá oda kellett érni a megadott időpontba (másnap kora délután) a lakáskezelő cég irodájához, hogy átvehessem a kulcsokat. Itt kezdődtek a bajok.

Nagyon bosszantott egész télen (főleg, hogy már tudjuk egy ideje, hogy az idei az utolsó itt Lappföldön) , hogy gyakorlatilag semmi fényt nem láttunk.Pedig majdnem végig itt voltunk a városban, kivétel egy 7vge, amikor állást nézni mentünk Katámnak Stockholmba és környékére.Hát persze, hogy akkor lehetett látni ilyen gyönyörű képződményt, pont innen a "saját" strandunkról.Komolyan mondom, megesz a fene, csak nekem lehet ez a formám.Bezzeg mikor még északabbra utaztunk direkt a fény miatt akkor ott sem volt.Aztán kaptam egy nagyon jó linket, ahol jelzik előre ha nem is a fényt, de a naptevékenységet. Ebből lehet következtetni , hogy kb mikor érdemes kimenni kukkolni az éjszakába.Ezt a segítséget kihasználva sikerült lőni egy olyan igazi "magyar-narancs"-szerű nyúlfarknyi jelenséget.A kép már-már értékelhetetlenül gyenge, de ennek is örülni kell.Csak éppen máshol, a Michigan-tónál meg ilyeneket készítenek.Ami, ha végiggondoljuk, hogy kb a Francia-Riviéra magassága, nem kevéssé döbbenetes.De hát ez a mi szerencsénk.Mivel van  ugyanezen a gyűjtőlapon a képek között Oslo-ban készült is (város, nem állapot!) abban bíztam, hogy akkor majd Stockhokmban is tudok fotózni.Erre pont jónak gondoltam volna az 5. emeleti lakást, de akkorák a fenyők, hogy semmi kilátás.Most mondjam, hogy én meg a szerencse három különböző dolog..Raktam fel még néhány képet, ott is van némi szöveg

Igen, elhatároztuk magunkat, és úgy döntöttünk kicsit lejjebb költözünk a "civilizációba" .
Szomorúan tesszük ezt, mert nagyon megszerettük ezt a barátságos kis várost, sok jó barátot szereztünk a helyi magyarok között és ilyen érintetlen természetet sem fogunk találni máshol.
Ami miatt így határoztunk az nem más mint asszonykám munkahelye, illetve az ott bekövetkező változások.Az egész kb  1 éve kezdődőtt, a válságra hivatkozva.Addig egészen szépen és jól működött minden de aki irányított, annak sokallták a fizetését.Ez megindított egy olyan ostobaságcunamit, amiből azóta sincsen kiút.Megtettek mindenféle egyéb végzettségű embereket vezetőknek (patológián gyógytornászt, katonatisztet, meg az ördög tudja még kiket...) akik hétről hétre hoztak mindenféle "szórakoztató"
döntéseket, sokszor épp ellentéteseket az egy héttel korábiakkal.Akiknek meséltük részleteiben, azok közül nem egy javasolta, hogy írjuk össze és adjuk közre, annyira röhelyes.Nem akarok jobban belemenni, egyszerűen  a továbbiakban nem látjuk biztosítottnak az onnan származó bevételt.És talán nem véletlen, hogy a korábban ott dolgozó 3 emberből már csak Katám van ott, ő is már csak egy hónapig.Erre mondhatni, hogy az utolsó majd kapcsolja le a villanyt...
A másik indok az volt, hogy egy sűrűbben lakott helyen nekem is hamarabb találunk munkát.
Harmadjára pedig a könnyebb hazautazás is sokat számít, kocsival 6 helyett csak 4 nap az út oda-vissza; repülővel meg sokkalta egyszerűbb átszállás nélkül, továbbá 1 helyett 3(4?) repülőteret vehetünk számításba.

(A térképen piros karikában a lakóhely, kékkel a kórház városrésze van jelölve, kattintásra növekszik.)

Akik Stockholmban élnek, mindenki azzal "bíztatott" , hogy ott bérlakást találni nem könnyű, de legalább nagyon nehéz.Először próbáltunk magánszemélyek kiadó hirdetései közt keresni, majd saját "keresek"-típusú hírdetést feladni, de nem volt megfelelő.Ráadásul még mindenhol kauciót kértek 2-3 hónapra.Aztán mikor hallottuk, hogy ismerőst lazán kirakott a bérleményből a tulaj, inkább hanyagoltuk a privát lehetőségeket.Szerencsére nagyon hamar találtunk egy lakáskiadó céget Södertäljeben (ejtsd: szödertelje).Ez Stockholmnak egy kis elővárosa, egész jónak tűnő közlekedéssel, nagyon klasszul egy vonatjáratra esik a városrész központja, az új kórházi munkahely és Stockholm belvárosa.
Plusz még ott mennek el a közelben a térség legfontosabb autóutjai is , nem kell bebumlizni a nagyvárosba.Maga az új lakás nem tudni még, hogy milyen, gyakorlatilag látatlanba foglaltuk le, de egész korrektnek tűnik az ingatlankezelő cég.A sorház egy erdős rész és egy kertes házas környék között fekszik, 6 emelet magas, mi az 5.-en fogunk lakni (szerencsére van lift); ha jól láttam a netes térképen, még egy patak is lesz a közelben.Kíváncsi leszek, mennyi szemét lesz vajon beledobálva.Már csak azért is, mert ott már vannak mindenféle alja népek is (mármint Stockholmban és általában Dél-Svédországban), nagyon meg kell nézni, hová költözik az ember.Ott már lopás is előfordul... (itt Lappföldön majdhogy nem a ház előtt lehet hagyni a kocsit járó motorral is, ha föl kell szaladni valamiért a lakásba...)
A kórházról csak annyit, hogy a híres Karolinska Intézet alá tartozik, valószínüleg egész Svédországban az egyik legjobb szakmai színvonalú hely.
Úgyhogy keményen szervezkedünk, csomagolunk, mert már csak egy jó hónapunk van hátra.Csak úgy heccből feladtam egy hírdetést egy költöztetőcéges gyűjtő-honlapra, hogy mégis mennyiért vállalják.Mivel sajnos nagyon sokba (igaz, mi karba tett kézzel nézhetnénk, mert minden benne van az árban) így magam fogom csinálni a cipekedés, hórukkolás részét, Katám meg a csomagolásban segít.Valszeg két körben fog történni a szállítás, bérelni fogunk utánfutót.Van itt egy nagyon hasznos szolgáltatás, miszerint nem kell visszavinni a bérelt utánfutót üresen a kiinduló címre, hanem helyben le lehet adni egy benzinkúton.Jelenleg ez kb negyed részbe fog kerülni a legjobb költöztetőcéges ajánlatnak.A bútorok egy jó részét odaadjuk a Vöröskeresztnek jótékonysági célra, de azért a legfontosabbak megmaradnak.Május eleje-közepén lesz a költözés, rögtön utána pedig megyünk haza kocsival Magyarországra nyaralni egy kicsit.Június második hetétől pedig indul az "új életünk", be kell lakni, meg kell ismerni az új környéket, illetve Stocholmot.

Néhány jó barátunk kilátogatása alkalmából ismét utazgattunk kicsit a könyéken.
Először a helyi szigetek között minden évben kialakított, felcsiszolt "jégutat"
néztük meg. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a tengervíz tetején megfagy egy olyan 30-70
centi vastagon a jég, ennek a tetején elkotorják a havat, felcsiszolják és lehet rajta
autóval, hómotorral közlekedni.Kicsit ijesztőnek hangzik, de teljesen veszélytelen.
Mondjuk helyenkét télleg elgondolkozik az ember, hogy miért van frissen fejött víz
(ami persze újra betonkeményre fagy), de erre is megtudtuk a magyarázatot.A jég alatt azért van némi mozgása a tengernek, és időnként eltörik, vagy elreped a jég, de szinte azonnal újra össze is fagy, hiszen a -20-30 fok az nem viccel.Szóval kilátogattunk egy ilyen szigetre és megnyugodtunk, hogy a szigeten élő, dolgozó emberek is igy közlekednek.Sajnos nincs mindenhova ilyen út kialakítva csak a 2-3 legközelebbihez.Pedig vannak látnivalók is némely külsőbb szigeten.A legtöbb persze szinte üres, majdnem lakatlan is, vagy csak stugák (7vgi vagy nyári kis piros házikó, sokszor komfort nélküli
nyaraló szerűség).Út közben láttunk néhány fehérseggű rénszarvas-asszonyt is, ahogy a gyerekekkel próbálnak némi kirakott szalmaféléből bekajálni.A rén-férfiakat meg hómotorral szokták terelgetni, a pulikutya itt nem válik be...

Nagyobb térképre váltás Egy másik nap elindultunk ismét Rovaniemibe, hogy a január végén elmaradt érdekességeket megnézzük. Az út szerencsére teljesen izgalommentes volt, nagyban köszönhetően a sokkal világosabb, hosszabb nappaloknak.Elsőnek a városon túlmenve kicsit, a Télapó földjére érkeztünk.Itt egy elég nagy területen
van kialakítva a Mikulás egész éves pihenőhelye, illetve egy nagy turistaközpont, mindenféle programokkal ajándékboltokkal súlyosbítva.Olyan csecsebecseipar van kiépítve, hogy az döbbenetes.Egymás szomszédságában ugyanolyan profilú, árukészletű boltok és mégis megélnek.Végignéztük a Mikulásházat, fotóztattuk magunkat az öreggel, sétáltunk a környéken, beültünk kicsit glöggöt kóstolni.Ez a helyi északi forralt bor, mazsolával, mandulával ízesítve, nagyon kellemes téli ital, van alkoholos is, meg nélküle is.A neten vannak receptek is, meg lehet kóstolni.Kicsit később elindultunk a városba vissza, megnézni az Arktikum múzeumot.Itt láthatók a lappföldi emberek mindennapjaival kapcsolatos tárgyak kiállítva, illetve az északi tájegység kulturális, földrajzi sajátosságait mutatják be.Az épület is érdekes, egy nagy üvegcső adja a múzeum főfolyosólyát,
a tárlatok pedig igénybe veszik a modern technikát, lcd-képernyők, vetítővásznak, mindenféle tekerhető-forgatható fura installációk sorakoznak.
Céljaink között szerepelt még a Kemi-ben látható hókastély is, de sajnos nagyon elvertük az időt, ugyhogy nem fért már bele a napunkba.Kb 80-90 km és nem a hazafelé vezető irányba, ráadásul mire odaértünk volna be is zárt addigra.Így hát szépen hazacsordogáltunk.
Pár nappal később ismét útra keltünk, ezúttal Kiruna felé.A célunk az volt hogy amit nem láttunk tavaly, azt megnézzük, illetve hátha látunk sarki fényt ismét.Sajnos nem voltak bíztatóak az előjelek
a Nap nagyon lusta, inaktív az utóbbi időkben, ezáltal igen ritka a jelenség mostanában.
Nagyon szép időnk volt, frankón letakarított utakon tudtunk haladni.Az első állomás Jokkmokk volt(ez a szó nagyon hasonlít a magyar ukkmukkfukk szavunkra, ismét egy bizonyíték a nyelvi kapcsolatra... :-) )
A többieknek sikerült szerezni (nekünk már volt korábbról) bizonyítványt, mely tanusítja, hogy túlléptünk az északi-sarkkörön.A városban felépítettek egy jégszínházat, de legalább is egy lelátót és egy szinpadot.Ezt megnézve indultunk tovább.A lakott részeket elhagyva találkoztunk egy jávorszarvassal is.Szerncsére elég hamar észrevettem, lassítottam, nem volt veszélyes; jót nevettünk az eszetlen, búsképű jószágon.A mozgása az valami kabaré, kár hogy nem volt videókamera kéznél...
Sokszor nem ilyen vidám a találkozás; az autó kiüti az állat lábait, és hirtelen betódul az utastérbe 500 kiló hús; nem könnyű túlélni se embernek, se szarvasnak. Nagyon kell rájuk figyelni főleg hajnalban, bár sok helyen van vadkerítés, de nem mindenhol.
Kirunába megérkezve a turista irodánál kezdtünk; jegyet foglaltunk a bányába, illetve csodával határos módon találtunk szállást a vasúthotelben.Nem igazán hittem a szállás sikerültében, mert ilyenkor van sportszünet, meg amúgy is általában sok a turista a városban, és elfoglalnak mindent ami elérhető árban van.Ezek után a Jéghotelt néztük meg, idén volt a 20 éves évfordulója.Azt hittük, lesz valami nagy durranás, de gyakorlatilag gyengébb, kisebb volt a művészi szobák száma, mint tavaly.Nem baj, nagyon
tetszetős még mindig, de valszeg többet már nem jövünk.Miután körbejártunk mindent, nagyjából este is lett, elfoglaltuk a szállást, megejtettünk egy kiváló vacsorát egy helyi kis vendéglőben.
A hotelba visszatérve egy darabig vártuk a csodát a zöld fény képében, de nem jött elő sajnos.Másnap elindultunk egy "szinttel" délebbre fekvő völgy végébe, Nikkaluokta nevű kis falucskát (inkább csak egy pár házikó) megnézni. Innen lehet turistaúton megközelíteni Svédország legmagasabb csúcsát, a Kebnekaise-t. Nem magas, 2097 méter, a Kárpátok és a Tátra is komolyabb.Viszont egész érdekes, szokatlan formája van az itteni hegyeknek.KIcsit körülnéztünk, fotóztunk, majd beültünk melegedni egy kis helyi fogadóba.Nemsokára indultunk vissza mert várt a kirunai vasércbánya.
A turistairodától vittek minket busszal, egészen be a hegy gyomrába.Itt kiszállás után mindenki kapott egy munkavédelmi sisakot, elkezdődött az őrület, nyihogva fényképezte egymást mindenki.Szerencsétlen túravezetőnek többször is kérnie kellett, hogy viselkedjenek már a látogatók...hogy unhatja...
Elöször egy moziteremben néztünk meg egy kis filmet, majd különbözö tárlatokat, bányagépeket nézegettünk; a dolgozók mindennapos eszközeit régen és ma, illetve korabeli képeket a városról és környékéről.Kora este lett, mire ismét úton voltunk hazafelé.Van még tovább is, a képeknél.

Itt nálunk is kezd lassan tavaszodni. De csak nagyon lassan.Viszont egyértelmű jelei vannak, egyre korábban kel a nap; mostanság már kb fél 6 felé kezd világosodni.Ilyenkor február-márciusban már kb 2 órát növexik a világos időszak mennyisége.Bár hamarosan jön az óraállítgatás ideje, vesztünk egy órát, de szerintem le fogja dolgozni kb 1 7 alatt.Ami még érdekes, hogy hiába van kint -8-15 fok még mindig, a napsütötte ablak belső felülete szinte forró, úgy áthevíti.És nem az alatta lévő radiátor miatt van.Szóval csalhatatlan jelei vannak a jó idő érkeztének.Persze a helyenként 1 méter (vagy még több) hó nem holnap fog elolvadni.Idén valami 20 éves rekord dőlt meg a hó mennyiségét tekintve.És simán lehet, hogy ha jön egy hűvösebb nyár, helyenként megmarad, átvészeli a meleget a régi hó, főleg ott ahonnan nem viszik el teherautókkal.Tavaly is találtunk még június közepe felé is egy keveset, ahol nem érte a napsütés.Tettem fel egy pár téli képet is, ott még szövegelek egy kicsit.Egy pár napja látom, hogy a focipályán is letakarították a méteres havat.

Mióta kikerültünk és tanuljuk eme fura és érdekes nyelvet, rengeteg megdöbbentő magyar szóba botlottunk. Alant olvasható a lista.Ezek után nekem senki nem tudja bemagyarázni, hogy a magyar a finnel van rokoni nyelvcsaládban! :D

A lista végén lehet akár mosolyogni is.

Szóval:

igen    ismét
utan    nelkül
kurva    görbe, kanyar
halkan    síkos
bringa    szügy(állaté) hoz-visz
kaka    sütemény
fika    sóvárogni, ill kávé(szünet)
kula    barlang, üreg vagy gömb
kujon    gyáva
dika    árkol
apa    majom
bor    lakik
boka    zúz, vagy foglal(szobát)
buga    meghajol
bukta    meggörbül
hus    ház
haveri    hajókár
basa    megver
befogad    jogosult
vad    mi,mit(kérdőszó)
van    ügyes
vak    lék vagy virrasztás
vas    váza
kos    elfut
köpet    vétel
antal    darab
pina    szenvedés
klara    tisztít
lova    ígér
lusta    vágy
lök    hagyma
meder    szántalpak
patent    szabadalom
hal    sima
hasa    csoszog
lever    máj
linda    pólya
kocka    szakácsnő
meny    étrend
merit    érdem
nos    orr
nota    számla
rita    rajzol
vita    fehér
kaja    csóka
harang    szónoklat
fura    erdeifenyő
manus    kézirat
akta    vigyáz


Igaz, ami igaz, némelyik szó ragozott állapotú.

Mikor megláttam a hírt, miszerint végre valaki "világsztár" jön erre észak felé; rögtön tudtam, hogy ezt látni kell.Egyébként sem voltunk még ralliversenyen, úgyhogy elhatároztuk, megyünk.
Gondolkoztunk szállásfoglaláson, de aztán letettünk róla, mert szombat délután 5re vége volt futamnak a hivatalos honlap szerint.
A várva várt nap hajnalban 4kor elkezdtünk felkelni, fél 6 körül sikerült is elindulni.Én fél 5 körül szerettem volna, de hát ember tervez, asszony végez...Jó lett volna a rajtot elérni 8 órakor, de nem sikerült, és nem csak a késve indulás miatt, hanem mert egy órával előbbre járnak a finnek.

Az északi Benes-dekrétumok

Nem sokkal azután, hogy kiköltöztünk és megvettük az itteni kocsinkat, elkezdtem árulni a neten a régit.
Gondoltam, egy apróhirdetést még megér a dolog, fussuk le ezt a kört.
A hirdetés feladása után nem sokkal kaptam egy telefont, hogy beszélek-e magyarul...?
Mondom, természetesen.Szó-szót követett, kiderült, hogy a hívó egy középkorú magyar férfi, valahonnan Dél-Svédországból, és a lappok kutatásával foglalkozik.Küldött is némi anyagot az eddigi munkájáról.
Mivel érdekesnek találom, és nem rég bukkantam rá a gépemen "takarításkor", igy hát el lehet olvasni, szerintem érdekes.
Lehet, hogy ezek a svédek sem voltak különbek, mint Magyarország drágalátos szomszédai úgy 60-80 évvel ezelőtt??Hát sose gondoltam volna...

Először is pótlom az elmaradt képeket az új környékünkről.Van köztük pár új is.

Nagyon jó idő volt a múlt 7en, végig 26-27 fokos kánikula, lehetett járni csobbanni a közeli folyópartra.A képek tanúsítják, hogy nem pocsolyás a környék... :-) Az otthoni kék-zöld színű helyett itt szürke a víz látványa, de nem a kosztól.Teljesen tiszta, lelátni akár 2 méterre is, és nagyon jó meleg.Legalább is ahhoz képest, amit várna az ember. Van homokos part is, meg füves rész, stég, kikötő, minden.Jó pár motorcsónak is van kikötve.Féltem, hogy csupa olaj leszek majd a folyóban fördéstől, de szerencsére nem csurog belőlük.Már csak azért is féltem, mert a parkolókban elég sok az olajfolt.

Voltunk ismét Jokkmokkban, megnéztük milyen nyáron. Nem hittem volna, de ott is lehet fürdeni, legalább volt vagy 23-24 fokos, akár egy helyben is elvoltam, nem kellett pezsegni benne.Sose gondoltam volna, hogy akár a német tengerpartól 1500 km-re északra is lehet találni épeszű hőfokú vizet nyáron...Na de befejezem a csobbanós témát, bár nálam erről szó a nyár mindig... :-) Kaptunk a városban igazolást, hogy átléptük az északi sarkkört... :-) A múzeumban tudtam venni északi-fényes-dvd-t, ha szép, akkor kirakom valahová letölthetőbe.

Megvolt itt helyben az éves "sziget-fesztivál" is. A zenei pogromoknak már nem vagyunk célközönsége, még ha ismernénk őket, akkor se... :-) Hajó nem volt, viszont tobzódtak a lángososok, vagy 3-4 helyen is árulták.Tiszta szürreális látvány itt a világ végén a  piros-fehér-zöld zászlók látványa a bódékon.Próbáltam beszólni mindenhol, de sehol se beszéltek magyarul...Pedig Budapester, meg Ungerska volt a lángos neve.Tudnám, hogy honnan ismerik a kaját...?És miért van pont a lángos felé ez a kitüntetett figyelem...?Volt még egy Gripen, jött, körülnézett, csinált pár flikkflakkot oszt elment.Biztos, hogy nem a fesztivál része volt, bár akár lehetett volna programnak egy repülőshow is.Nem lett volna nehézség, itt a reptér, a katonaság, a vizek felett meg lehetne játszadozni.Az otthoni MIG-ek mennydörgő hangja helyett sziszegő, sípoló zaja van.Nagyon fura.Lehetett volna sétahelikopterezni, ez most kimaradt, de jövőre felmegyek, az ziher.

Most csak ennyi, de jövök nemsokára vissza a nyári útleírással, fotókkal.

Az elmúlt  időben nem volt semmi fantasztikusan érdekes, igy nem nagyon jelentkeztem.

Nagy nehezen itt is elmúlt a tél, április végén szokás errefelé nagy mágjákat gyújtani, így búcsúznak a hidegtől.Persze az időjárás erről nem nagyon tudott, mert hogy továbbra is enyhe tél volt kb május végéig.A jég is nagyon nehezen olvadt fel a vizeken.De most már járnak a hajók is.

Volt közben egy költözés is, gyakorlatilag egyedül cipekedtem át az összes cuccunkat, hát tele volt vele rendesen a púpom. A harmadikról még lefele cipekedni is elég volt 4-5 napon keresztül.Nem is hittem volna, hogy ilyen sok cucc lesz.Gyakorlatilag 1 év alatt mindenünk meglett (bútorok elsősorban); most már csak majd a minőségi csere fog kelleni.Bár ha arra gondolok, hogy az első "ülőgarnitúránk" egy kutyapokróc volt, akkor már most se állunk rosszul. :-)

Az új környékünk gyakorlatilag a zöldben van, de még a városon belül.A betondzsungel helyett, erdők és fű van mindenhol, és közel van a vízpart is.De nem úgy, mint a belvárosban, hogy a kikötő vize 5-10 méter mély, hanem bele lehet sétálni, van strand része is.Csak hát a part környéke elég ronda, valahogy nincs kedve az embernek belemenni és nem csak azért mert még nagyon hideg...De például csónakba szálni, evezni kiváló lenne.Ki is találtam, hogy kéne venni valami felfújható kajakot, vagy hasonlót.Vagy bérelni néha.Van még itt egy fociegyesület (iskola?) is; műfüves (!) és rendes füves pályákkal, világítással(!) ... Valami századrangú bajnokság is van, szoktak meccsek lenni.Odahaza meg néhány legfelsőbb ligás csapatnak is, nehézséget okoz a villany, meg a  műfű kigazdálkodása, döbbenetes...És ráadásul a pálya kapuján nincs zár...otthon meg ugyebár lakat, lánc és biztonsági őr, nehogy illetéktelen használja a pályát...szánalmas.Itt még éjszaka is lehet focizni, ha kell, megy a villany is, természetesen ingyen és szinte mindig vannak a pályán.A környékre odahaza a "lakópark" kifejezést használnák divatosan, de ez akkor is egy lakótelep.De nagyon szép, egyszerű, de jó állapotú kétemeletes házakkal, utakkal; nagyon emberközpontú az egész.Kiskölkös családoknak ideális, remélem nekünk is az lesz.

Lassan befejezem, mert már csomagolunk, holnap hajnalban indulunk haza Magyarországra. Két nap alatt 2800 km-t kéne levezetni, remélem sikerül.Otthon igyexünk mindenkit meglátogatni, sokfelé eljutni.Június 22. körül fogunk Pestre érni, előtte kicsit nyaralunk, addig is üdvözletünk mindenkinek.

Képeket most nem rakok fel, de pótolni fogom.

Március közepén kitaláltuk, hogy elmegyünk kicsit telelni.Régóta ki volt
szemelve a hegyvidék, csak hát kb 400 km-re van tőlünk, úgyhogy nem egy
délutános túra.(Gondoljunk bele, ez kb. egy Sopron-Záhony távolság...).Küldtem
egy pár emilt szállásadóknak a térségbe, egytől jött csak válasz, de pont
onnan, ahová leginkább szerettünk volna menni.Egyetlen hátrány volt csak, 1
nappal kevesebb időre tudtak csak szállást adni.De ezt sem bántunk, így hát
elkerekedtünk.A szokásos "zsúfoltság" volt az utakon, kb óránként jött valaki
szembe...Egy álom itt a közlekedés autópálya nélkül is.Útközben volt
szerencsénk jávorszarvas-kölkökbe botlanunk, a méteres hóban legelésztek valami
satnya növényt.Borzasztó bamba népség, semmi esze nem volt egyiknek se;
gyakorlatilag megijedni sem tudtak a döbbenettől.Nincsenek hozzászokva az
emberekhez, épp csak elsomfordáltak.Gondoltam utánuk megyek, de aztán
gondolkoztam, hogy ha a 3 m magyas , kb 1 tonnás apu előmászik valahonnan,
lehet a kocsi lemezét is felnyitja a fején levő konzervnyitóval...Jobb a
békesség alapon továbbgurultunk.Aznap délután sikerült megérkeznünk
Abisko-ba.

Elnézést kérek, hogy ilyen sokáig hallgattunk, de most jön a pótlás.
Sikerült kb. 3 hete eljuni a vízeséses helyre, szuper időt kifogva.
Ez egy dombos terület, hegynek nem mondanám; aminek az aljában van egy folyó.
Ide ömlik bele egy másik, oldalról, egy szép nagy park területén keresztül.
A lefolyó víz kb 80 százaléka alkotja a fő sodrást, ez olyan vadvíz jellegű
és kb a Tisza vízmennyisége lehet.A maradék 20 százalék pedig egy sziklás
területen folyik mindenfelé, ahol tud; öblöket, vízeséseket alkotva.
A kőzeten látszik, hogy valami nagyon kemény anyag lehet, bazalt vagy ilyesmi,
de rendesen megfaragtaa víz sok helyen.Gondolom, volt rá pár millió éve rá...
Vannak ajánlott útvonalak, helyenként deszkából készült járdákon.Vannak továbbá
kiépített piknikezőhelyek, nagyon hangulatos kiülni sütögetni.Még fa is van hozzá.
Ha jól sejtem, mindenki köteles pótolni az elfogyasztott felaprított fát,
asszem van vmi tároló, amit a parkkezelőség (?) tölt fel időnként...de nem
vagyok biztos benne.Fürödni is szoktak, meg fejeseket ugrani 8-10 méter magasból.
Nem tudom, milyen mély ott a víz, ahol ugrálnak de biztos kevesebb méterben,
mint a víz hőfoka celziusban... kb 8-10 fokos lehet nyáron is.Mivel iszonyat
napsütés volt június elején, mikor először jártunk kint; hát belenyomtam a fejemet,
de kaptam is ki mindjárt, mert égetett a hidegtől...az tuti, hogy sört behűteni
ideális.Télen szinte senki nem volt szinte, a takarítatlan, pár ember taposta
ösvényeken, ha kicsit is félrelépek, már 20-30 centit süppedek, de volt sok
helyen méteres is a hó. A folyók találkozásánál van egy hotel, ami üzemel télen is,
meg van kis kulipintyós kemping is, de az zárva volt. Volt még egy kis jurta
szerű templom is.
Amit nem nagyon értek, hogy az alsó, vízszintes folyó totál be volt fagyva,
de az oldalágból rengeteg víz jön be.Mi lesz ezzel a vízmennyiséggel vajon?
A jég alá nem fér akármennyi, ha meg hozzáfagy, az szintén egyre több helyet foglal,
vagyis fel kéne szakadnia, torlódnia a jégnek...De ehhez képest nincs semmi ilyesmi.
Kéne találni egy geológust...Na mindegy.
Szóval egy nagyon szép kirándulási cél, egész évben.
A többi szöveget a képeknél találni. Van egy pár kép, amelyeken egyszerre lehet látni a nyári és a téli tájat.Ezen "drótozott" képek minősége sajna rosszabb, de technikusaink dolgoznak a probléma megoldásán... :-)

Jövök hamarosan újra a norvégiai túránkkal, lesz jávorszarvas, hegyvidéki tájak,
északi fény, jéghotel és minden, mi szerszámnak ingere...úgyhogy ne menjen senki
messzire! :-D

Nohát kissé lemaradtam a mesélesben.Arra készülünk már 2 7e, hogy elmenjünk egy közeli, nagyon szép vízeséses helyre , ahol voltunk már nyáron is.Ez egy kb. Tisza méretű folyó, aminek a 80%-a egy fő sodratban zubog nem túl meredeken, de eléggé vadul, olyan rafting-víz szerűen.A maradék meg mindenfelé amerre tud, óriási kocka szerű bazaltsziklák közt, medencéket vájva, vízeséseket alkotva.Na, erre lennék kíváncsi , hogy hogy néz ki a vastag mínuszokban, 1-2 méter hóval díszítve, szikrázó napsütéssel körítve.
Múlt 7vg-n nem akartunk menni, mert itt a városban volt -23 fok, vagyis kijjebb (beljebb) lehetett akár -30 is, az meg azért egy kissé már rázós.Most meg szél volt, meg sok felhő, napsütés sehol; úgyhogy egyenlőre kivárjuk a dolgot.Van még egy pár hónap a télből errefelé.
A kocsi is vacakolgat kissé, az ajtófagyások mexűntek, az újjnyi vastag glicerines paszta egész jól tartja a hátát a fagy ellen.
Az akksit ki kellet cserélni, nem akart szegény indulni.Szerencsére volt másik autó, elmentünk, megvettük, vissza haza.Reggel raknám be, persze, hogy túl magas.Nyelvórát lemondjuk, irány vissza a boltba, mivel a lecsukhatatlan motorháztető meg lefetyel a szembeszélben, szép lassan kell menni.Nagyon be voltam rezelve, mert ha a két pólust rövidre zárja a fölötte rezegő vas, akkor az történik, amit a Nagy-Bandó is megénekelt, hogy nem jön az áram se hosszú, se át, se tyű...meg esetleg leég a fél kocsi.Odaraktam ugye valamit szigetelésnek, de azt bármikor kifújhatja a szembeszél.De szerencsére nem volt semmi baj, kicserélték, beraktam, és öröm-boldogság.
Amúgy nagyon frankó az az áruház, rengeteg minden van a motorizációhoz (kocsi-motor-hajó-hórobogó), lakás-házfelújításhoz, konyhafelszereléshez, játékok, sport-hobbi, minden, ami kell egyben.Először megmosolyogtam a mindenféle csiricsáré szivárványszínű csavarkulcsokat, de a 10 év garancia azért nem lehet ok nélkül.Meg ugye, a "svédacél" akár mint jelző sem ismeretlen...Nem nagyon vannak bent a külföldi multi cégek(nem csak itt, más jellegű áruházakban se) rengeteg a saját márkás (gazdaságos, de jó minőségű) termék, ezáltal nem megy ki a bevétel az országból, és munkahelyeket is teremtenek/megőriznek.Nem biztos, hogy rosszul csinálják...
Amit viszont nem értek, hogy a Saab-autógyárat miért csak most próbálják meg megmenteni, önállósítani, amikor  a hardkór válságban már szinte lehetetlen...jó pár ezer ember munkahelye és egy nagy hagyományokkal rendelkező cég, amit lehet, hogy nem sikerül megmenteni.Akkor miért nem törödtek vele, mikor eladták az egészet a Zusának...?
Mostanra csak ennyit, mert megint hajnalodik, üdvözlet mindenkinek.
 

Olvasom a híreket a napokban és látom hogy sokfelé havazik Európában.De a ma reggeli termést már nem tudom megállni szó nélkül.Írják hogy Budapesten problémákat fog okozni a hó.Még le sem esett, de már mentegetőznek, mondván, ők szóltak.Komolyan kérdezem, 5 centi tényleg ekkora galibát tud okozni?És valószínüleg pont ugyanazok az emberek nyilatkozzák , akik minden téli szezon elején büszkén jelentik ki, hogy az ország, a vállalat, a gépkocsipark felkészült a télre...Csak aztán mégis minden alkalomkor a "nem várt" vagy a "hirtelen" szó olvasható a hóeséssel kapcsolatban. Erősen érdekelne, hogy ha pl ez a kis ország mondjuk pár ezer km-rel északabbra (hidegebb tél), vagy nyugatabbra (mondjuk 4000 méteres hegyek közé) kerülne, akkor mi történne?Az illetékesek miket nyilatkoznának és mik lennének a komoly hírek...?Mert, hogy Angliában is szenvednek a hótól, az talán kissé más, talán még hókortrógépük sincs, meg 20 éve nem esett ennyi...

Ami még szintén kedvenc ebben a témában, hogy régebben valamelyik kis faluban, talán a Bakonyban valahol, vett a helyi Polgár Jenő (gyk=poglármester) egy motoros szánt.Elég erősen kinevették miatta.Majd a következő télen már senki nem nevetett, hisz csak a polgármester tudott közlekedni; ő vitt gyógyszert, élelmiszert, stb minden rászorulónak.Merthogy a frankón felkészített hókortók és takarító vállalatokra szintén nem lehetett számítani.Szomorú, hogy hiába puffog itt az ember, nem nagyon várható változás...

Errefelé szintén esett olyan 20-25 centi, de nagyon szépen takarítják, hatalmas gépekkel.Azt persze nem tudom, mit nyilatkoznak közben...Gyakorlatilag a házak közé is be mennek a gépekkel, mert úgy van kialakítva, nem kell a nem létező házmestereknek*, még a járdáról se lapáttal elhányni a havat, mert ott is eltolják a traktorokkal.Olyan szinten ralliznak a városban ezek a traktoristák, hogy öröm nézni...Soxor kitolatnak a forgalomba is, ha megkívánja a helyzet, de senki nem dudál, anyáz azért a 10-15 másodpercért, amíg várni kellhet.Otthon is lehetne ezt, kis odafigyeléssel, meg az állami pénzek lenyúlásának felszámolásával...

*= A házmester egy olyan, érdekes fazon, aki este sört iszik, reggel havat hány...

Vettünk még december elején a Jüszkben (van ilyen otthon is) egy irodaszéket.Egyszer élünk alapon, egy jobbfajtát, mondván úgyis sokat ülök benne, úgy sem veszünk ilyet naponta.Mikor kifizettük a boltban és hozták; láttuk, hogy egy kissé viharvert a csomagolása.Nem baj, nem szóltunk, nem a doboz számít.Hazaérek, próbálom összerakni, hát a bánatba is, de nincs benne gázrugó (ami emeli a széket), viszont egy másik alkatrészből kettő is van.A statisztika erre azt mondaná, hogy semmi baj, ugye.De így nem lehet használni, vigyük vissza.Amíg nagy nehezen összedrótoztam a szinte fecnikre szétszakadt csomagolást, bevillant, hogy odahaza milyen fontos a doboz eredeti állapotának megőrzése a sikeres cseréhez.Na most ki fogja nekem ezt elhinni, hogy már vásárláskor ilyen volt...?Mindegy, majd az asztalra csapunk, jó magyarosan.Loholunk be a boltba, magyarázom kézzel-lábbal, hogy mi a gond; éppen hajolnék le, hogy a dobozt feltépjem és mutassam, hogy hát kérem...A boltos ember azonban megelőz,  és anélkül hogy meggyőződne bármiről is, akárcsak , hogy egyáltalán szék van-e benne és nem 20 kiló szemét, vagy bármi, félretolja az egész cuccot és jelzi, hogy mindjárt kapom a másikat.Nem jutok szóhoz.De nem bánom.Hazavisszük, összerakom, jó minden, nagy öröm és boldogság.Egészen a múlt 7ig, amikor is a szék úgy dönt, hogy nem tartja meg a súlyomat, hanem ráüléskor lesüllyed koppig.Na de jó.Nézzük, Katám alatt is ezt csinálja, pedig ő majdnem harmad olyan súlyú...Próbálom szétszedni a gázrugó tetejénél, hisz összerakni se volt nehéz, hátha csak valami kis egyszerű hiba, amiért nem éri meg le-fel, oda-vissza cipelni; de kegyetlenül összeérett, nem tudtam szét se feszíteni.Mindegy, elvisszük.Boltban mondjuk, hogy mi van, decemberhez képest nagyságrendekkel jobb nyelvtudással (hiába, no , majd 3 hónap eltelt... :-) ); ipse valamit néz a gépben, kicsit vacakol, majd mondja, hogy hátul van a raktár, ott majd segítenek.Megkerüljük kocsival, szedem ki, a másik manusz már várja, szintén mutatnám, de már addig be is rakta a csomagtartóba a másik, új dobozt...Wháóó.Hát nem vagyunk ehhez hozzá szokva, kérem.Otthon eddig ha berosált valami, mindig kellett tudnom bizonyítani, demonstrálni a hibát, ha nem, elhajtották az embert.Vagy maximum bevették bevizsgálásra, javításra.És egy szót se szólhattam, ha azt mondták, hogy jöjjek vissza 1 7 múlva, vagy ha az 1-2 hónapos, - akár nagy értékű -  eszközt ki tudja milyen kendácsolással javították...De ez döbbenetes, hogy itt senki se kételkedik az ember szavában.Fura ez na, nem tudom máshogy mondani.Azt viszont elismerem, hogy az otthoni állapotokhoz kellenek azért az otthoni vevők is, akik soxor a garancia lejárta előtt megnyúvasztják, tönkreteszik kicsit az árut, hogy a boltban handabandázva újat kapjanak.Vagyis, lehet hogy csak a fogadjisten pont olyan, mint az adjonisten.Ez az itteni folklór azonban jobban tetszik, lehet, csak az a különbség, hogy más a köszönés...? De ha bekakál ez a harmadik szék is, akkor azért visszakérjük a pénzt...

Tegnapi nap ismét tettünk egy kis kirándulást.Még az ősszel a fülünkbe jutott, hogy a svéd lappföld "fővárosában" Jokkmokkban minden évben tartanak egy egész hetes vásárt, különböző programokkal egybekötve, fesztiválszerűen.Hát ezt nekünk látni kell, így hát
felkerekedtünk.Láttam, hogy mínusz 20 fok van, de csak szimplán öltöztem föl, mondván majd ha megérkezünk, a kocsinál tovább öltözöm.Mert hogy nem jó túlöltözötten autózni.
Kb 2 óra utazás után megérkeztünk, a parkolóban nagyon durván csapott meg a hideg.Kb 2 perc után elhalt az ujjam, kínkeservvel fűztem be a bakancs fűzőjét, de nagy nehezen elindultunk.Rögtön az első épületbe beviharzottunk kissé kiengedni.Hát persze, hogy egy
ékszer-galéria volt...Miután kissé felengedtem, és lefeszegettem Katámat az
üvegszekrényekről, úgy gondoltuk, elindulunk.Kb olyan 5 perc után fájt az orrom a hidegtől, de azt már kibírtam.A vásárban nagyon sok féle dolgot árultak, jó néhányról nem is tudtuk, hogy mi, illetve mire jó.Tudtunk szerezni már korábban programfüzetet, abból
néztem ki, hogy lesz egy fotó(?)bemutató az északi fényről angolul, azt nem akartam kihagyni.Illetve van egy lapp kiállítás a helyi múzeumban.Ez a kettő volt tervbe véve, aztán még mellé ami sikerül.Mondanom se kell, hogy a bemutatót nem találtuk meg, azt hittük, hogy ott lesz az is a múzeumban.És az is igaz, hogy időben is kicsit elcsúsztunk, de a felére odaértünk volna.Úgyhogy magam fogok majd szép sarki fény-fotókat csinálni...A múzeumot sikerült megnézni, nagyon szépek voltak a kiállított népviseletek, makettek,
faragások.Nagyon sok kitömött állat volt élőkép-szerűen fali képes környezetbe téve.Kicsit később sikerült beülni a múzeum kajáldájába.Elég tömegnyomor volt alig lehetett asztalt foglalni.Az éttermesek valszeg ezt az egy hetet várják egész évben...Nagy meglepetésre volt gulyás az étlapon, hát kértünk azt.A 80-as évekbeli cseszlovák "gulyáslevesek" után nem sok jóra számítottam, de egész ehető volt.Kissé savanyúra volt csinálva, meg tejföl volt hozzá, csak egy kis powerpityu hiányzott...A múzeum után egész jól bírtuk a hideget, ugyhogy még átballagtunk egy másik helyre, ahol kézi készítésű áruk voltak, amolyan mesterségek ünnepe módjára.Voltak borzasztó hosszú , egyedi készítésű sílécek(kb 4 méteresek) meg mindenféle csecsebecse, ajándékok, faragások, ruházat, csont és szarvnyelű eszközök.Elég jól elfáradtunk mire a parkolóba visszatértünk. A várost elhagyván megálltunk egy parkolóban, ahol ki van téve, hogy itt szeli át az utat az északi sarkkör.Volt kitéve tábla mindenféle okossággal tele, de a kocsitól nem látszott, fényképező zoomja meg nem fogta be olvashatóan.Pedig azért vettem ilyen gépet, hogy ne kelljen annyit gyalogolni... :-) Gondoltam átmászok a szalagkorláton, de amint leléptem, elsüllyedtem olyan jó derékig.Mert hogy kb 1 méteres hó volt, csak hát ki látta...Azért egy-két kép sikerült, aztán meg úgy is járunk még erre.Szép nyugodtan hazacirkáltunk,kb 2 óra alatt, szinte forgalom mentesen.Ezért (is) jó élni itt fent a Kenyában...
 

A programfüzetben voltak még lehetőségek, néhány ár tájékoztatásul:
-3 órás Kutyaszános túra személyenként 1200 sek/fő
-motorosszán 30 percre 350 sek/fő
-helikopteres repülés 300 sek/fő
-parkolás 20 sek/autó/nap
-1 tál étel 100-200 sek/tál

A kaja csak 2x annyi volt mint egy 7köznapi helyen, de azon nem lepődöm meg.A kutyaszános túra ára kissé eltúlzott szerintem, tekintve hogy egy 4 fős család (ami itt elég kis létszámú) elkölt majd 5000 koronát, amiből már el lehet repülni tahiföldre is (nem
a magyarra, hanem rendesen távolkeletre) vagy Tenerifére...
Másfelől meg egy motorosszánt lehet már kapni 8-10000 koronáért, igaz messze nem újat, de ha el tud adni csak 20 óra üzemidőt, már kitermelte az árát.Azt nem tudom persze, hogy mennyire volt kereslet, meg nyilván van rezsiköltség is, de így első hallásra jó biznisznek tűnik.Remélem azért a motoroszánt ki tudom próbálni még idén... :-)

Néhány link a végére:

a város holnapja

a fesztivál honlapja

a múzeum oldala

iglu falu

Általában van angol vagy német tartalom is.