Hát kérem, már az első magyar meccsen megdőltem, mint Rottenbiller, mármint a jósolgatással.
Nem akarom elvinni a blogot teljesen a foci irányába, nem értek én ehhez annyira; de mivel örömködésben és tombolásban nagyon jó vagyok, ezért rákényszerülök.Mert, hogy tegnap csodát láttunk, nem lehet más szóval elmondani.

Szégyenszemre elnézést kell kérjek a maradék olvasóimtól, akiket így cserben hagyok, hogy fél évig egy betű se sok, annyit sem írtam.De ha már így eltelt ez a fél év, akkor maradjunk még kicsit az utolsó poszt témájánál.Elérkeztünk a nagyon várt foci-EB startjához, ahová magyar csapat oly régóta nem tudott kijutni, és amit most már nem rendeznek meg nélkülünk.

Sokan azt mondják, hogy Platini egy hülye volt ezzel a kibővítési ötletével, mert csak feleslegesen felhigítja, devalválja a tornát mindenféle töltelékcsapattal, akár olyanokkal is, mint a mieink.Én speciel továbbra sem tartom a kijutásunkat értéktelen dolognak, ha a szerbek, dánok, hollandok nem tudtak kijutni, de mi igen; akkor az igen is megsüvegelendő teljesítmény.

Gondolatok egy pech-mázli-selejtezősorozatról...

Pár évvel ezelőtt odahaza csellengvén valamelyik áruházban, megpillantottam egy olyan szurkolói kalap-szerűséget.Tudják, kedves olvasók, vannak azok az irgalmatlanul ostoba kinézetű fejfedők, amikben az emberek a focivébék, ebék közvetítéseiben látszódnak a lelátókon tombolva.Elmerengtem, hogy csak meg kéne venni, hátha egyszer még az életemben látom kijutni a magyar válogatottat valami világeseményre.Talán lehet, hogy tudtam is már akkor, hogy a mostani, aktuális torna létszáma fel lesz tupírozva 16-ról 24 résztvevőre; köszönhetően Platini elnök döntésének*.

Szóval elméláztam, de aztán csak belevágtam a bevásárlókocsiba majd szép lassan kikerült ide az itteni otthonunkba, hogy sokat, rengeteget porosodva, elfelejtve; a mai napon viszont megtalálva és az egész meccset ebben izgulva végig végre használva legyen.Így néz ki:

Nem mostani állapot ez, hanem lassan már egy éves, de most adta ki, hogy megjelenjen posztban...

Szóval ott tartottunk 2010-ben, hogy nagy dérrel-dúrral leköltöztünk Lulujóból ebbe a látatlanul kiválasztott kisvárosba (ilyet még sosem csináltunk, hogy nézetlenül váltsunk lakóhelyet, eztán sem fogunk), ami később erősen hibás döntésnek bizonyult.
Vadul fujjogva költöztünk be, ugyanis az előző lakó "elfelejtette" megejteni a kötelező költözési takarítást, illetve még erre rákontrázva a cuccaiból is maradt ott valamennyi.Nem beszélve, hogy a zárat is le kellett fúrni, mert a kulcsot se adta vissza.

Nem, nem haltunk még meg, él a blog, csak kicsikét megint lusta a szerkesztőség. :D

Visszatérünk, van sok mondanivaló, hátha lesz megint olvasó is.

Szóval.

A nagy nyári autós hazamenetel, ami igazából őszre sikeredett, mert tele lett az összes szervünk a kibírhatatlan forrósággal.
Direkt írok hazamentetelt és nem nyaralást, mert hogy ez messze nem az, hanem egy végtelenbe tűnő rohanás, cipekedés- és pakoláscunami.
Illetve a dolgok kellemesebb része, hogy ilyenkor látogatunk meg mindenkit, avagy látogatnak meg minket a család és a barátok, eztartja bennünk csak a lelket ilyenkor.Ami különleges volt, hogy idén, 4 év után ismét eljutottunk Váradra.Összesen egy 2 hetet sikerült otthon eltölteni, szuper időjárás volt, nekem az út is jó volt, menjünk is szépen sorjában.

5 éves a blog.

Illetve dehogy, lassan jó vastagon ötésfél, de most maradjunk az ötnél.

Hmm, eltelt 5 év, azért ez már egy elég szép szám, pl. a kerek tíznek pont a fele.
De azért ha 5 éves valami, akkor érdemes megállni egy-két szóra.Manapság ennyi idő már simán középtávnak számít, mondjuk ha a terveinkről beszélgetünk.A blog indulásakor nem igazán terveztem vele komolyan, de adta magát az ötlet, hogy emailok helyettegy ilyen "kiadvány"-formátumban (nem röhögni...) számoljak be a kiköltözésünk utáni kalandjainkról.

Ránéztem a blogra és elképedtem: karácsony óta nem került fel semmi.És ami a legfurcsább, hogy írogattam én azért, csak valahogy sose sikerült kirakni.De mivel széles az internet háta, elfér rajta sok minden, ezért most következzenek ezek az évvégi-év eleji témák:

Nahát, már megint el vagyok maradva magamhoz képest, szokás szerint.Ugyan már jól benne vagyunk a 2014-es évben, de maradtak itt lezáratlan témák a a tavalyi őszről, télről.Azt az elvet vallom, hogy - bár ilyenkor év elején ennek szezonja van - addig nem kezdek új életet, amíg a régit nem fejeztem be.Haladjunk is szép sorjában.Ugye büszkén írtam, hogy kijutottam a pótselejtezőre.Volt ennek a meccsnek egy felvezetője, az odavágó, amit szerencsére tévén tudtam követni.A portugáliai Estadio Da Luz stadionjában volt a mérkőzés, itt kapott szobrot az egykori magyar válogatott reménység, Fehér Miklós, aki a pályán, meccs közben esett össze sok tízezer ember szeme láttára, immáron 10 éve...Nyugodjék békében... :-((

A meccs közepére már kiderült számomra, hogy ezek a derék svéd legények nagyjából a döntetlenre gyúrtak, vagyis a csak-gólt-ne-kapjunk- elv érvényesült.Végső soron majdnem ki is húzták, de a végén azért kaptak egyet a sok kimaradt portugál helyzetből.Nekem ez kissé olyan magyarosch taktikának tűnt, hiszen gyúrhattak volna a legalább-egy-gólt-rúgjunk elv mentén is a végeredményre; de hát nem akarok okosabb lenni az edzőnél, biztos tudta mit csinál.Gondoltam, az itthoni meccsre koncentrálnak, hogy majd idehaza beindul a henger.

Valahonnan kaptam, letöltöttem ezt a szöveget, szerintem fantasztikus.Nem volt ritka a mi családunkban sem, amíg gyerek voltam...Most már felnőttként azért igyekszem, hogy minél kevésbé legyen ilyen az ünnep.

Boldog Karácsonyt Kívánunk mindenkinek, rokonnak, barátnak, ismerősnek és minden idetévelyedő olvasónak!

***

Pár szó a Karácsonyról! ugye nektek is ismerős?

Huszonnegyedike, kénefa, ráérmég, nemérrá, majdholnap, elválok, veszekfát, azjólesz, hogynézmárki, jakérem, akkorazt, mennyilesz, ennyitegyfáért, legyenöt, legyenötfél, legyenhat, jóleszazelső.

Megyünknagyihoz, nemakarok, jönjézuska, minimaxkell, nagyimesél, minimaxkell, mosthagydabba,hozdamackót, eléghárom, csókilonka, köszönjszépen, ilonkáéknakis,
mér'nemköszöntél, nembajhabüdös, szálljbe, szálljki, ittanagyi, minimaxkell, hozjézuska.

Hozdfelafát, holatalp, teraktadel, neménraktam, deteraktad, ottszok'lenni, deottnincs, merteraktadel, utlálomakarácsonyt, elválok, megvanatalp, ugyeteraktadel, eltörtbazdmeg, menjteszkóba, félnégybzdmeg.

Holafűrész, szomszédnál, holaflex, szomszédnál, holaszomszéd, zalában, krvaanyját, aztlátogatja, picsábafával, kellafa, utlálomakarácsonyt, faragomkéssel, deneazzal, deazéles, kenyérvágó, eszünkzsemlét, hozzáltapaszt, úristen, azmégvárhat, bentvannézdmeg, ferde, ésmost, jobbradől, ésmost, mégmindig, ésmost, derondafa, anyád,
anyámathagyjukki, teddleakést.

Holadíszek, fentiszekrény, nincsottsemmi, másikszekrény, égőjó, tavalyvettem, nemégbazdmeg, pótizzó, azsemég, picsábaégővel, kellazégő, kontaktosvagymi, tedleakést, leszgyertya, leégaház, nemkellfűteni, szaloncukor, ötkilóvan, fasznakannyi, gyereknekkell, gömbdísz, szalmadísz, alufóliábandió, csengettyű, nincsencsúcsdísz, húzdráangyalt, fenyőttojik.

Csomagoljál, tökpazarlás, akkorfőzzél, főzökpacalt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, csomagolok, holacellux, papíroknál, holapapír, díszeknél, nincskarácsonyos, nebaszki, vanboldogszülinapot, nebaszki, ráíromjézuska.

Gyertekenni, minimaxkell, gyertekenni, mindjárt, gyertekenni, mindjárt, éntöbbetsemmitnemcsináloknektek, nemszeretemahalat, pedigfinom, minimaxkell, nemjönjézuska, szeretemahalat, elsóztad, mosthagydabba.

Teddfellemezt, minimaxkell, szentestenem, kiskarácsony, nagykarácsony, pásztorok, namitkaptál, nemlegó, nesirjál, legókell, fakocka, le-he-góó-kell, apaisezzel, nemeztkértem, nincsnemez, mondtamlegót, kurvadrága, neagyerekelőtt, nehisztizzél, feldőltafa, kurvaélet, égazégő, mondtamkontaktos, deszépnyakkendő, úgysehordod,
akkorisszép, jóalánc, nemkellettvolna, pénznemszámít, ésalegó, kapszanyádtól, nesírjprücsök, szeretlek, énistéged.

Holnapanyádéknál, utálomakarácsonyt.

Boldog karácsonyt Mindenkinek!!!   :-)))))))

***

Amúgy élünk még, nem adtuk fel a blogolást, jövünk nemsokára...

Igen, igen, büszkén jelentem, hogy a "dicső" magyar falábú fociválogatottal szemben nekem sikerült elérnem a 2014-es VB-pótselejtezőt!Jó, igaz, én sem a futtballtudásommal vívtam ki a részvételi jogot, hanem az ügyes számítógép- és internethasználói képességemmel.Ami viszont szomorú, hogy ha nyertes lesz a meccs (márpedig az lesz, hiszen élőben nézhetem...) akkor se jelenti azt, hogy ott lehetek a riói vébén.Ezt a kis sikert sem szabad lebecsülni, lévén, hogy a kb 40 ezer jegyre rászabadult a svéd lakosság futballszerető hányada, ami egészen biztos milliós nagyságrendű.Csak jelezném a fogyási sebességet, hogy ma reggel 9 órától kezdték az árusítást és fél 10-re már elfogytak a legolcsóbb kategóriás, 400 koronás jegyek... Asztaqrva. :-O

O Még akkor is nagyon komoly ez, ha hozzáteszem, hogy ezen biléták aránya az összeshez képest csak olyan 10%.Ha ez így megy tovább, a többi is csak max. 2-3 napig fog kitartani.Persze érthető, óriási a hisztéria, főleg így, hogy a svédek szempontjából jobb a sorsolás, a stockholmi meccs lesz a visszavágó, itt már minden el fog dőlni.Ha kijutnak a svédek, az egy nemzeti ünneppel fog felérni.

Érdekes volt a technikai megvalósítás.Azt hittem, hogy vörösizzásig fognak hevülni a jegyiroda szerverei a rohamtól, esetleg elérhetetlenné válik az oldal.Ehhez képest egy nagyon korrekt kis üzenet jött a jegyválasztásnál, hogy türelem-tornaterem, sok az igénylés, sorba áll mindenki, ne frissítsd az oldalt, mert csak kiesel a sorból.És egy hercig kis kör alakú folyamatábra is jelezte, hogy egyre kevesebben vannak előttem.Kb 15 perc múlva valóban sikerült elintézni a dolgot.Ezt nevezem fejlettségnek!

Az októberi svéd-németre is ki akartam már menni és nem keveset anyáztam, hogy már elfogytak a belépők május közepén...április legvégén kezdték árulni.Igaz, hogy azért arra számítani lehetett, hogy inkább csak egy gálameccs lesz, lévén, hogy az utolsó fordulóra már elszokott lenni dőlve minden helyezés.A svédek már az utolsó előtti, osztrák meccsen bebiztosították a pótselejtezős második helyüket.A németek ellen egy erősen B-jellegű válogatott állt ki. Nem játszott Elmander; a kapus Izsákszon /lehet, hogy ő is kitelepült magyar? :D / és a legnagyobb név, Zlátán is pihent.Még így is majdnem összejött a döntetlen (5-3-ra győztek a németek), mint a tavaly őszi, berlini 4-4-el zárult mérkőzésen.Azért szerintem a csoportelsőnek 2 meccsen 7 gólt rúgni nem rossz teljesítmény, istenigazából simán direkt kijutást érdemeltek volna szerintem.

Ami szintén sajnálatos, hogy pont a Céronaldóékat sikerült kapniuk, ezáltal egyikük biztosan nem lesz ott a vébén.Viszont ott lesz az utóbbi 30 év leggyengébb román válogatottja és a rettenetes bunkerfocit játszó görögök közül az egyik.Arra meg már nem is szabad gondolni, hogy ha a budapesti magyar-románt lefújják a 93. percben, vagy a rengeteg kihagyott magyar helyzet közül bemegy még egy, akkor most a magyar csapat várhatta volna a pótselejtezőket a bukaresti 3-0 és az amszterdami 8-1 ellenére is.Igaz, akkor biztos nem lenne semmiféle változás, takarítás a magyar futtball környékén; aminek így viszont meg kell történnie...És azt is el kell ismerni, hogy a magyar csapat sokáig tartó második helyezése és éppen-nem-kijutása is nagyban függött az általános mázlitól, a körbeverésektől, páros pontvesztésektől (pl románok és törökök kölcsönös győzelme a másik fővárosában...)

Szóval érdekes lesz még ez a két forduló november 15. és 19-én, bízom benne, hogy Zlátánék kijutnak, így jövő nyáron is lesz futballcirkusz Stockholmban.Ilyenkor ki szoktak települni a tévések a parkoba, nagy
vetítővásznon nézhetők a meccsek, van sok interjú és folyik a sör is mindenhonnan.

Ja, és jó felvezetésként Zlátán tegnap 4 gólt rúgott a béelben, Céronaldó pedig kettőt.Nem rossz, nem rossz.

Végezetül álljon itt egy kép, az Aftonbladetnél is vannak idióta fotósoppmágusok, ezt a címlapot bírták
összehozni az osztrák meccs után... :D

A képet Bandirepublictól loptam... :-)

Ápdét: alig múlt 11 óra, és már nem tudok semmilyen jegyet se foglalni a jegyiroda honlapján...(Nem is akarok, csak ugye a kívánjcsiság..)Plusz mindenütt azt írják a hírekben, hogy a solnai, globeni jegypénztárak is kifogytak, állítólag negyed óra alatt elkelt minden.25 ezer belépő elkelt már a cégek, szponzorok közt, meg ugye a vendégszurkolóknak is jár.A maradék másik 25 ezret pedig szétkapkodták 13 perc alatt a neten és a jegypénztárakban...:-O

(Megoldás: a koncertek mintájára le kell játszani a meccseket is többször egymás után... :D )

Még lehet némi esély, ha a portugáloknak fentartott 5000 jegy nem kél el mind, akkor kiárusítják azokat is.Illetve marad a feketepiac meg az égbe emelt felár...De ez már eléggé veszett fejsze nyele.
Nagy marha vagyok, hogy nem használtam ki a maximális 5 jegy vásárlását fejenként.Biztos kitermelte volna a 4 eladott az ötödiket...Őrület... :-)

Ezek után még inkább jár nekem a vállveregetés... :-)))

Nahát-nahát, megint jó sok idő telt el.Istenigazából egyáltalán nem így akartam.Be volt tervezve egy poszt a nyárelőről, a május-júniusi dolgokról.Hogy például voltuk egy kicsit odahaza repülővel.Aztán meg június közepén megint volt midsommar. Akartam kicsit írni róla, hogy hogyan éltük meg.Persze idén is, mint mindig, elfelejtettük, hogy az első nap vannak az igazán jó programok.Mármint, hogy az elődélután napján, pénteken.Ami
itt errefelé már munkaszüneti nap, ennek nem is tudunk eléggé örülni.Mert hogy fent Lulujóban nem volt az.Valszeg eltérőek a szokások, vagy az ünnep fontossága.Az mindenképpen érdekes, hogy egy ilyen dolgot ennyire eltérően kezelnek az ország két végében...

Még januárban írtam arról, hogy az újévi ünnepi héten a fővárosban jártunkban sikerült megnéznünk az egyik akváriumot a Djurgården szélén.Ez a hely egészen a Gröna Lund vidámpark közelében van, a városközponttól szintén nem messze.Egész pontosan úgy hívják, hogy Aquaria Vattenmuseum.

Lassan ide is megérkezett a gyilkos kánikula, simán vannak 23-25 fokok, aminek persze nagyon örülünk, ideje volt már.Én magamtól már lezártam volna a téli évadot március közepén, de erről az időjárás nem tudott sajnos.Ide hozzánk nem jutott szinte semmi abból az ítéletidőből, ami végigsöpört Nyugat-Európán és Magyarországon is.Azt a sok nagytudású embert nem is minősíteném, akik ügyesen bentragadtak az autópályán a hóban (sokszor több kicsi gyerekkel); főleg, hogy egy héttel korábban is már egyben pof@zta a net, meg a média, hogy jön a katasztrófa.Nem baj, tanulópénznek jó lehetett, majd kicsit komolyabban veszik ezek után a riasztásokat.Szóval ide nem jött semmi új hó már szinte hónapok óta.Hideg mondjuk jutott, kb 3 7 erejéig visszatértek az éjszakai -18 fokok.Idén - két kihagyott szezon után - pont a hideg miatt kitolódott tél végett már el tudtuk kezdeni kipróbálni a Stoki környéki síterepeket.

Bajban vagyok, ismét évforduló van.4 évvel ezelőtt kezdtem el írni a blogot.
Igazából annyi csak a baj, hogy nincs semmi újdonság a korábbi születésnapokhoz képest: szépen alakulnak a statisztikák, elértük a 18.000-dik lapletöltést, a képeken is pillanatokon belül meglesz a 120.000 kattintás.

És ismét csak azt tudom mondani, hasonlóan az előzőekhez, hogy hallelujja neked, Internet; hogy ez a sok blődség ennyi időt megért már.Kíváncsi lennék, hogy a net nélkül, ha kiálltam volna egy hordó tetejére a Deák téren; vajon hány ember lett volna, aki csak lassít a járókelésben, hogy rám nézzen, vagy meghallgasson. Valszeg kb. 1 sem.És természetesen a blog.hu-nak is köszönet jár, hogy biztosítja a működéshez szükséges kereteket, kulturált keretbe foglalva helyet ad a tartalomnak, szövegnek, képeknek.

Mostanában kissé döcögős a naplózás, szégyenszemre alig jön ki belőlem egy poszt havonta.De fog ez javulni, érzem és akarom is.Örülök a kitartó olvasóknak és továbbra is üdvözlünk minden erre járó, nézegető rokont, barátot és ismerőst, ismeretlent.

Boldog születésnapot, blog! :D

Nahát, egy kicsit régen írtam már.de majd most.
Szóval, még az évvégi, karácsony-újév közötti és utáni társaságos időkben mászkáltunk kicsit erre-arra.
Elsőnek Mariefred felé vettük az irányt, ahol a Gripsholm-kastélyáll a tó szélén.Ősszel már voltunk, de télen még nem láttuk.A kastélyt belülről sajnos ismét nem tudtuk megnézni, kívül meg iszonyat szeles időjárás volt; úgyhogy egy körbesétálás után elmenekültünk a legközelebbi városba, Strängnäsba, egy kávézóba beülni és kiolvadni.Orsi egész jól tűrte, hogy nem volt vele az anyja, őszintén szólva rosszabbra számítottam.Egy kellemes fikázás (svédül a fika nem azt jelenti mint magyarul, hanem olyan napközbeni beszélgetős kávé- és süteményszünetet takar...) után kicsit tébláboltunk a központban, illetve a Mälaren-tó partján.Persze havas-jeges volt a felszín, de embereket nem láttunk rajta, úgyhogy mi sem mentünk rá a jégre.Tetszetős kis városka ez is, nyáron vissza kell majd jönni.

Legközelebbi alkalommal a Djurgården szélén néztük meg a Vasa-múzeumot, illetve az egyik Akváriumot.Ezekről majd később írok, de azért legyen innen is egy kép:

Szilveszter napján csak délután voltunk bent Stockholmban, de akkor alaposan kisétáltuk magunkat.Csak úgy elindultunk a vakvilágba, mindenféle cél és térkép nélkül.Láttunk sok szép díszes kirakatot, a karácsonyi díszkivilágítás nagy részét (tavalyi képek vannak errefelé).Fotóztam is néhányat, bár elég pocsékra  sikerültek, sok esetben nem vettem észre, hogy vizes a lencse eleje...de elrettentő példának jók lesznek.Illetve megcsináltam az első csíkhúzós próbálkozásaimat; eddig valahogy ezek kimaradtak.De eztán majd több lesz belőle.

Újév hajnala idahaza talált minket, az erkélyről néztük a durrogást meg a rakétákat.Másnap is bementünk mászkálni, az óváros hangulatos, szűk utcácskáit róttuk.Az ünnepi érzések persze már múlófélben voltak a boltokban, kirakatokban , de azért jól éreztük magunkat.December eleje-közepe körül kellett volna jönni, akkor vannak errefelé vásárok, árusok meg persze hatalmas tömeg.

Végül, de nem utolsósorban a helyi skanzenben voltunk itt nálunk a dombtetőn.Most kivételesen be is tudtunk menni a házakba, sok helyen van érdekes kiállítás régi mesterségek használati tárgyaiból, naponta használt eszközökből.Nem lett túl sok kép, mert eléggé fényszegény környezet volt mindenhol.Külön tetszettek a régi korabeli utcaképek, 60-80 évvel ezelőttről.Persze aki nem őshonos az nehezebben azonosítja be a helyszíneket.Volt néhány régen-most jellegű képpár is, ezek a kedvenceim.El is határoztam, hogy a családi képekből is fogok ilyen páros fotókat összehozni.

Sajnos korizni, csúszkálni nem nagyon tudtunk, mert a karácsony előtt esett szép nagy hó nagy része elolvadt, tönkrement a melegtől, esőtől.Pedig készültünk, hozott szinte mindenki korcsolyát.de majd talán legközelebb.
Lány és fiúk, nagyon örültünk a látogatásotoknak, lehetne a hároméves perióduson csökkenteni is.

Mostanra csak ennyi, de ígérem, ezentúl sűrűbben írok.Persze tudom, mondtam én már ilyeneket...

Persze tudom, nincs még vége a hónapnak és talán a legbulisabb része még eztán jön.De most a családi eseményekben erős, év végi, utolsó időszakról raktam ki néhány képet az Orsi-mappába.

Elsőnek ugye a hónap elseje a legjelentősebb, Orsi babánk már két éves.Ilyenkor már hagyományosan (2 év az már hagyomány?) szép ruhába öltözünk, próbálunk jó fotókat csinálni, ami még mindig nem könnyű (semeddig se marad úgy, ahogy szeretném...), gyertyás tortát eszegetünk.Nem mondanám gyerekzsúrnak, de majd később biztosan lesz olyan is.Ezek a képek a két_éves címkével szerepelnek a mappában.

December hatodika idekint semmilyen ünnepnek nem számít a bennszülöttek körében.A Mikulás inkább karácsonykor jön, olyan amerikai-módra.De nem úgy a helybéli magyarok szövetségében.Korábban egy másik rendezvény végett kerestük őket, de a megadott címen nem találtunk senkit.Másodjára már jobban sikerült a dolog, egészen klassz kis klubhelyiségük van itt a városban.(És van bent Stockholmban is egy nagyobb szervezet, de arról majd máskor.)Szóval megtudtuk, hogy lesz szervezett magyar Mikulás ünnepség, akkor bizony ott a helyünk.Egész sokan verődtünk össze, kb olyan 30-40 ember lehetett, köztük rengeteg kisgyerekkel.Orsi hamar feloldódott, a nap végén már csókok is csattantak egy szintén itt élő magyar fiúcskával.Hoppá, mi lesz ebből a kiscsajból így, pár év múlva vennem kell egy sóspatronos puskát?! :-) Finom sütemények voltak, jutott minden gyereknek mikuláscsomag is, és nagy rajcsúr lett az egészből.Szóval jól éreztük magunkat.Egy hétre rá let volna julbord is, ez szó szerint karácsonyi asztalt jelent, illetve az itt nagyon népszerű, karácsonykor zenés helye beülős, mulatozós-éneklős alkalmat kell érteni alatta.De ezt most kihagytuk, mert az idei utolsó szombati magyar óvoda volt bent Stokiban a magyar-házban.Egy régi kúria-féle az épület, van konyhája, elvileg meg is lehet szállni korlátozott számban, és vannak mindenféle szervezett események.Itt is jól érezte magát a zsiványka, volt mézeskalács-sütés, közösségi élet, szóval fogunk még menni.Ezek a képek a magyar_mikulás címkét kapták.

Kövekezik a sorban december 13. ami viszont előttünk volt eddig ismeretlen esemény, amíg ki nem költöztünk.Illetőleg az itteni  - és általában a többi északi országban is  - nagyon népszerű a Lucia-ünnep nagyban különbözik az otthon megszokott Luca-széke körüli szokásoktól.A várva várt fény ünnepe ez, ami az egyre szűkülő téli sötétség és a búskomorság, illetve depresszió végét is jelenti.Nemcsak az óvodákban, iskolákban tartják, hanem sok munkahelyen is.A mi óvodánkban is nagyon koránra kellett menni aznap, hogy a szülők megnézvén az ünnepet beérjenek még dolgozni is.Ezen a napon a kislányokat szép fehér ruhába öltöztetik és a kezükbe gyertyát (praktikusan akár elemes is lehet...) tesznek, illetve megválaszják minden évben közöttük az aktuális Luciát is, akinek a fején a fényt hozó gyertyasor van.Általában ez egy rangidős gyerek szokott lenni.

A továbbiakat érdemes ezen a linken elolvasni, megnézni.Készült itt is pár fotó, ami a lucia_ünnep jelzést kapta

A karácsony is kicsit sürgős-forgósra sikeredett, egyrészt mert az ajándékok egy része későre maradt, meg a fenyőfán is agyaltunk egy kicsit, harmadrészt vártuk a látogatóba jövő barátainkat.Orsinak egy kis gyerekbútor szettet néztünk ki, az óvodában nagyon szereti a neki való méretre szabott kicsi székeket, asztalokat.ilyet vetünk neki.Persze azonnal birokba vette.A fenyőfával csak annyi volt a kérdés hogy  élőfa, vagy a tavalyi műfenyő.Sajnos eddig a 4 év kintlét alatt egyszer sem tudtunk találni olyan fát, amelyiknek lett volna illata.Márpedig az csak úgy jó.Ha viszont nincs illata, akkor meg nem muszáj az élő fa.Úgyhogy tavaly vettünk egy műfenyőt.De nehezítésként idén láttam (éreztem) végre fenyőillatot az egyik árusnál.Nem voltak valami szépek ezek, meg túl nagyok is voltak, fát aprítani meg nem volt sok kedvem, ráadásul a vizes tapunk is tönkrement tavalyelőtt.Úgyhogy maradt a meglévő műanyag.Azt legalább olyanra hajtogatja az ember, amilyenre akarja.Hosszabb távon meg majd elgondolkozunk egy dézsás, földlabdás fán.De azt majd csak egy saját lakásba költözés után...A barátaink szépen megérkeztek, Orsi is szereti a nagy társaságot, igyekszünk sokfelé mászkálni, várost nézni, környékben kirándulni. Karácsony nevű szóval ezek is bent vannak a mappában.

Szilveszteri, újévi képpekkel meg jövök a következő évben. :D Addig is minden olvasónak, rokonnak, barátnak, ismerősnek kívánunk boldog új évet!

Mondhatni úgy is, hogy háromkoronások vs háromoroszlánosok...

Nagyon régóta vágyok már egy (de inkább minél több...) komoly focimeccsre kijutni.Ahol kint van soktízezer ember, üvöltés, szurkolás, zászlólengetés van, tombol mindenki és szép játékot, sok gólt láthat az ember fia.
Erre manapság Magyarországon nincs esély, az okokat szerintem mindenki tudja, sejti, ismeri.Nincsenek igazából jó klubcsapatok, meccseket eldöntő sztárjátékosok, eredmények.Vébére, Ebére nem jutottunk ki már 1986-óta.Felnőtt azóta egy generáció, akik nem látták még a magyar csapatot ilyen nagy eseményen.És sajnos az utolsó meccsre sem jó emlékezni, hisz Mexikóban, Irapuatóban az újkori magyar futball egyik legdurvább vereségét szenvedtük el a szovjetektől.Legalább akkora jelentőségű veserés volt, mint az 1952-es angol magyar 6-3.Megzenésítették ezt is ugyanúgy, mint az angliai sikert; a refrénje az volt, hogy "3-0 a félidőben, a végén meg 6-0"...

De legalább elmondhatjuk, hogy kint volt a magyar válogatott.A selejtezősorozat végén, 1985-ben még csoportelsőként (érdemes ízlelgetni a szót, ilyen mikor lesz vajon megint?) jutottunk ki a mexikói döntőbe.

A még korábbi magyar futballélményekről meg csak a szüleink tudnak mesélni, mikor a hetvenes években egy-egy népstadionbeli kettős bajnoki fordulón kint volt közelítőleg 100 ezer ember.Uramisten...

Szóval nagyon vágyok átélni valami ilyesmit.
Tökéletesen elégedett lennék mondjuk egy Barcelona-Real meccsel a Nou Campban, vagy egy Inter-Milannal a San Siróban.Esetleg valami angol szuperderbi valahol Manchesterben, vagy a Chelsea, Arsenal pályáján.Ezek híjján nagy duzzogva beérném egy Bayern München-1860 München német rangadóval is...de egyelőre ez még nem játszik.Viszont el kell hogy jöjjön majd ez az idő is, úgy nem halhatok meg, hogy kimaradjon.

Éppen ezért nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy ide látogat Stockholmba az angol válogatott, és egy barátságos meccsen megküzd a svédekkel.De ne menjünk ennyire előre.

(Hmm, ezt egy kicsikét el is felejtettem.Igen, ez még a tavalyi sorozat része lenne. De nem akarom úgy kitenni az ideit, hogy a korábbi nincs lezárva.Mikor az ember új életet kezd, azt is úgy célszerű, hogy előtte a régit befejezi...)

Szóval ott tartottunk, hogy erősen anyázkodva, morogva, mint a vén bolhás kutya; visszaértünk ide Kebabföldre az enyhe téli június-júliusból, Magyarországról.Egyetlen egy dolog volt, ami lelkesített még, hogy tavasszal kaptunk meghívót barátainktól egy esküvőre, Umeå-ba. És akkor már ugye, ha ennyire fent jár az ember északon, akkor elhatároztuk hogy végignézzük azokat a városokat, ahol eddig mindig csak megállás nélkül "keresztülszáguldottunk" mint egy szükséges rosszként jelentkező akadályon.Pedig mekkora hiba volt.Illetve felutaztunk Lulujóba is, lejárni a régi helyeket, találkozni az ottani barátokkal.

Az előzmények

96-ban és 2000-ben előjöttek bizonyos betegségek rajtam, amit az orvosok a herpes vírussal hoztak összefüggésbe.2000 után maradandó szédülés és közepes halláskárosodásom lett.Ahogy teltek az évek, sajnos a süketség kezdett elhatalmasodni rajtam.Mikor kiköltöztünk Svédországba, az első télen hónapokig semmit sem hallottam.Ez akkor még nagyon új volt számomra.Nagyban köszönhető volt ez az kintii időjárásnak, a hosszú, hideg, szeles télnek(amit egyébként én nem bántam, a fülemet leszámítva) ; illetve az középületeken belül majdnem mindenhol állandóan használt klímaberendezéseknek is.Szinte csak írásban tudtam kommunikálni, illetve szájról olvasni nagyon gyengén.És azt is csak magyarul.Ami egy idegen országban nem igazán előnyös. Igy sajnos a nyelvi fejlődésem is megrekedt, nem tudtam járni a nyelviskolába.Mikor nyaranként otthon jártunk Magyarországon, akkor valamennyire kinyílt a fülem, ha jó meleg volt, és valameddig hallottam vele, még akár hallókészülék nélkül is.De amint visszautaztunk északra, általában pár hét-hónap után erősen romlani kezdett.Úgy tudnám számokban kifejezni, hogy a bal fülem az egészségeshez képest olyan 2-3%-on üzemelt (gyakorlatilag megszűnt működni), a jobb pedig olyan 15-40%-on, a hőmérséklettől függően.A Luleå-i kórházban nagyon lelkesen kezdtek velem foglalkozni, láthatóan egy érdekes, megoldásra váró esetként kezeltek.Találkoztam a kórház segítségével mindenféle specialistával, szakorvossal, kutatóval, ugyanúgy mint annó még Magyarországon is, de nem tudott senki újat mondani, megoldást hozni.Kaptam a jobb fülembe egy erősebb hallókészüléket, de a bal az továbbra is reménytelen volt.

Kitettem pár nyári képet a rokonságnak Orsiról, csak amelyeken ő a téma.Nemsokára jövök a többivel is, csak rengeteg lett, kicsit átválogatom, tuningolom, miegymás.Meg egyébként is erősen le vagyok maradva, ugyanakkor meg pocsékolom a havi tárolási mennyiséget.Szóval kicsit próbálok belehúzni.

Meglepődve és érdeklődve olvastam a napokban, hogy az IKEA be akar törni a szállodaiparba, olcsó szolgáltatást nyújtó hotelekkel.Már ki is nézték a lehetséges helyszíneket Nagy-Britanniában, Németországban, Hollandiában és Lengyelországban.

Épp ez a legnagyobb baj, inkább Svédországban kellett volna kezdeni.Ugyanis le lehetne kellene törni a vadul pofátlan árakat az országban.Egyszerű, tundraszéli, idegenforgalomtól szinte mentes, 50-150 ezres kisvárosokban  - mint pl. otthon Kecskemét  - úgy elkérnek 1300-1800 koronát (olyan 32-vel lehet szorozni) egy szobára, két személyre; mint a huzat.És ezek nem felső kategóriás szállások, hanem a legolcsóbbakat keresve adja föl a net.Néha még reggeli sincs az árban.(Összehasonlításképpen ezzel a 40-60 ezer forinttal szemben a németeknél már vannak jó szállodai szobák 33 eurótól, ami vastagon számolva is csak kb. 10 ezer forint.) Elképesztően arcpirítónak gondolom ezeket az árakat, egyszerűen semmi nem indokolja; kicsi különbséggel már a budapesti Kempinskiben is meg lehet szállni ennyiért.Ami mégis csak egy 5 csillagos luxusszálloda, és Budapest is azért csak Közép-Kelet-Európa legnagyobb fővárosa...de minimum az első 3-ban benne van.Szóval, IKEA, jól nyomod, csak először otthon sepregess kicsikét.

Nagyon hálásak lennénk érte...

62 évvel az első verseny után - történelmi áttekintés:

Huhúú, megint csak a fogadkozásig jutottam el.De most itt van egy igazi szóf*só (xopouuo) poszt a
kiköltözésünk évfordulója alkalmából.Eddig ezt valahogy nem tartottam számon, bár időről-időre eszembe
jutott, hogy kéne írni róla.

Nagyjából pont most a napokban volt 4 éve, hogy kiköltöztünk.Mennyire durván repül az idő...
Azon év januárjában határoztuk el, hogy valamerre lépni kéne kicsikét a nagyvilágba kifelé.
Kegyetlenül tele lett a hócipőnk az otthoni dolgokkal, ebben fantasztikusan nagy volt az egyetértés köztünk a
Zasszonnyal.Úgy voltunk vele, ha csak egyikőnk is kap valami normálisan fizető állást, akkor télakolunk.

 Jajj, de rég nem voltam már megint.